Az Egyesült Államokban, a kockázati tőke fellegvárában készült egy adatbázis, amely az összes amerikai kockázati tőkés befektetését igyekezett feltérképezni.

Az adatbázisban azokat a befektetőket gyűjtötték össze, akik 1996 és 2025 között amerikai kockázati tőkével foglalkozó alapkezelő cégeknél dolgoztak, s akikhez személy szerint hozzá tudták rendelni a konkrét befektetéseiket.

100 ezer befektető

A minta készítői összesen 100 ezer szakembernek tudták nyomon követni iparágbeli tevékenységét. Közülük két kisebb csoportot alakítottak ki. A tágabb mintába a legalább egy hozzárendelhető befektetéssel rendelkező, akár junior munkatársak tartoztak. Ez közel 16,5 ezer főt jelentett. A szűkebb mintába 11 ezer olyan közép- és felső szintű tőkebefektető szakember került, akik a befektetéseknél vezető pozícióban, például igazgatótanácsi tagként döntéshozói pozícióban voltak.

A vizsgált időszakban a mintába került alapkezelők cégei gyűjtötték össze és fektették be az intézményi kockázati tőke 96 százalékát.

A siker kritériumai

Az adatbázis készítői a siker kritériumaként nem a befektetések megtérülését vizsgálták, hanem azt, hogy a következő három kritérium legalább egyike teljesült-e. Az érintett cég nyilvános piacra lépett, az értékelése elérte az unikornis státuszt, illetve a befektetett tőke minimum ötszöröséért tudták-e eladni.

Eszerint az egyszeri siker nem volt ritka a befektetők körében. A tágabb minta, azaz a csaknem 16,5 ezer befektetési szakember 38 százalékának ugyanis volt legalább egy sikeres befektetése életpályája során. Közülük 29 százalék volt képes legalább egy ízben ötszörös áron túladni egy befektetésén, 19 százalékuk tudott tőzsdére vinni legalább egy céget, s 17 százalékuknál legalább egy cég elérte az unikornis státuszt. Természetesen a sikeres szakemberek jellemzően több kritériumnak is megfeleltek.

A nagy döntéshozók sikerei

A magasabb pozícióban lévő 11 ezer „döntéshozó” esetében a legalább egy sikeres befektetés még ennél is magasabb arányú, 45 százalék volt. 36 százalékuk mutatott fel legalább egy, ötszörös áron történő felvásárlást, 24 százalék legalább egy tőzsdei bevezetést, és 21 százalékuk befektetése érte el legalább egyszer az unikornis szintet. Vagyis az amerikai döntéshozói pozícióban lévő kockázati tőkések közel fele támogatott legalább egy sikeresnek nevezhető céget.

A hozzáértés nagy vízválasztója

A szakemberek hozzáértésének igazi vízválasztója azonban nem az, hogy volt-e valaha sikeres befektetésük, hanem sokkal inkább az, mennyire gyakori, hogy olyan cégbe tudnak befektetni, amely időközben sikeressé válik.

Az összes befektető esetében (ahol legalább egy sikeres céget 38 százalék tudott produkálni) legalább két sikeres céggel a szakembereknek csak 22 százaléka rendelkezett, legalább öttel csupán 8 százalékuk, legalább tízzel pedig mindössze 3 százalékuk. A szűkebb körbe tartozó, azaz döntéshozói pozícióban lévők közül, ahol legalább egy sikeres cég a befektetők 45 százalékának volt, legalább két céget 28 százalékuk, ötöt 11 százalékuk, tízet pedig 3 százalékuk tudott felmutatni.

Nehéz sikeres kockázati tőkéssé válni

A vizsgált 30 év során tehát valamivel több mint ötezer amerikai döntéshozónak volt legalább egy sikeres befektetése, 3100-nak legalább kettő, 1200-nak legalább öt, s kevesebb mint 400-nak volt tíz vagy ennél több sikeres cége.

Ebben az időszakban tehát alig 400 olyan befektetési szakember működött az amerikai kockázatitőke-piacon, aki tíz vagy ennél is több sikeres cég befektetésében tudott tevőlegesen rész venni.

Igazán sikeres kockázati tőkéssé tehát nagyon nehéz válni. A hosszú távú sikerben a szakértelem játssza a főszerepet.

(Nyitókép: Pixabay.com)