Így látta a világhírű fotóriporter Magyarországot, amikor 1948-ban visszatért szülővárosába, Budapestre. Képei láttán egy kiállításon mi is visszarepülhetünk az időben: így éltek elődeink.
Hogyan éltek a második világháborút követően három esztendővel Magyarországon az emberek?
Különösen érdekes a válasz Robert Capa objektívjén keresztül. És hogyan élt a világhírű fotóriporter akkoriban Budapesten?
Választ kaphatunk Budapesti beszélgetések című könyvéből, és fényképei között sétálva a Magyar riport, 1948 című tárlaton, a róla elnevezett Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban a fővárosban, a Nagymező utcában.
Capa Budapesten, a VII. kerületben, Friedmann Endre néven született, 1913 októberében. Magyarországot 1931-ben hagyta el az egyre nagyobb kilátástalanság miatt. Amikor 35 éves korában, 1948 szeptemberében visszatért szülővárosába, már világhírű volt. A kalandvágyó fotóriporter élete kockáztatásával megjárta a világháború fontos helyszíneit, felvételei bejárták a világsajtót. Egy évvel korábban John Steinbeck íróval a Szovjetunióban járt riportkörúton, s úti- és szerzőtársként jelentették meg Orosz naplójukat. Ugyanebben az évben társaival megalapította a Magnum Photos fotóügynökséget. Pezsgett az élet körülötte, s megbízásai révén folyamatosan járta világot.
Magyarországra is azért érkezett, hogy szöveges-képes úti beszámolót készítsen egy amerikai havilap, a Holiday magazin számára, mely aztán Budapesti beszélgetés címmel meg is jelent 1949 novemberében.
Élet a Vasfüggöny mögött – e címnek kellett Capa szeme előtt lebegnie az instrukciók szerint, és egyben alkalmazkodnia kellett a korabeli amerikai sajtóelvárásokhoz is: a szerkesztők nem nagyívű sztorikra voltak kíváncsiak, hanem az emberek életvitelére. Hogyan néznek ki az emberek, miként öltözködnek, mit tudnak vásárolni az üzletekben, mit esznek, s milyen emberi történetek kerekednek ki az itteni sorsokból.
Október közepéig több mint egy hónapot töltött itt a riporter, immáron amerikai állampolgárként, és természetesen egészen más világba csöppent, mint amikor eltávozott a Horthy-diktatúrából.
1948-ban az ország már maga mögött hagyta a háború borzalmait. Lehetősége szerint próbált talpra állni: megpróbálkozott a demokrácia kezdeti lépéseivel, de világpolitikai helyzete a Szovjetunió karjaiba sodorta. Capa itt tartózkodása idején, „a fordulat évének” tekintett időszakban már érződött, hogy mit is jelent a Vasfüggöny: egyre több látható jele mutatkozott. Célja volt, hogy őszintén bemutassa a háborút túlélt országot, mely épp a változás időszakát élte át, egyre távolodva a demokráciától.
Capa szerencsés helyzetben volt, mert a háború előtt virágzó Duna-parti szállodák egyikében, a Hotel Bristolban lakott, s elég volt csak kilépnie a szállodából, hogy lássa a magyar valóságot. A lebombázott dunai hidakat, a romos épületeket, az újjáépítésen dolgozó munkásokat.
De benézett a közeli Váci utcába, láthatott kíváncsi hölgyeket a kirakatok előtt korzózni. Kisétált a Teleki térre is, ahol a forgatagot tapasztalhatta. Járt divatbemutatón és éjszakai mulatóban is. Röplabdázó lányokat örökített meg egy pesti kollégium udvarán, s lefotózta a Ganz-gyár munkásait egy panasznapon. Volt a Gellért-fürdőben is, ahol színes felvételt is rögzített arról, ahogy a nyári melegben élvezik az emberek a hullámmedence hullámait – háttérben a Szabadság-szoborral.
Capa elutazott vidékre is: járt többek között Debrecenben, Mátészalkán, Hajdúhadházán. Kiment a földekre is, így ábrázolta a szántást, befogott marhával. Az egyszerre dokumentumértékű és művészi fotók életképeket, helyzeteket, a hétköznapok történéseit ábrázolják.
De nem volt nehéz találkozni a politikai élettel, és annak főszereplőivel sem. Elment az 1948. szeptemberi Honvéd-hét záró díszszemléjére is. Lefotózta többek között Szakasits Árpád köztársasági elnököt, Gerő Ernőt, a Magyar Dolgozók Pártja egyik vezéralakját, Veres Péter írót, a Nemzeti Parasztpárt elnökét, aki egy ideig a honvédelmi miniszteri tisztet is betöltötte.
Érdekességként a tárlat bemutat néhány fotókontaktot (amelyek a film előhívását követően segítenek kiválogatni, mely kockákat érdemes nagyítani). Valaki egy alkalommal kivehette Capa kezéből a kamerát, mert néhány felvételen maga a riporter látható, egy kávézó teraszán ücsörögve (lásd a legelső képet!).
Szöveges tablók, filmhíradó-részletek segítenek felidézni, megidézni a korszakot, azt a múló pillanatot, amikor Capa itt járt, s egyben magyarázzák a magyar származású művész helyét, szerepét is a világban.
A kiállítás a New York-i Cornell Capa (öccse, Friedmann Kornél) által alapított International Center of Photography (ICP) közreműködésével jött létre.
A tárlat 2026. augusztus 23-ig látogatható, csakúgy, mint az épület felső kiállítóterében a Robert Capa: Felvillanó történelem – Vetítés a magyarországi gyűjtemény fontos képeiből című rendhagyó kiállítás. Ez a magyar állam által 2008-ban megvásárolt, 937 fotóból álló Robert Capa-gyűjtemény egyes darabjait mutatja be, vetített installáció formájában.
Ez hivatott pótolni a világ első állandó Robert Capa-kiállítást az intézmény pincéjében, melyet májusban ideiglenesen bezártak, karbantartási és felújítási munkálatok miatt.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban – szintén augusztus 23-ig – tekinthető meg a Magnum Photos: Early Color – Korai színes fotográfiák című tárlat is, mely a második világháborút követő évtizedek vizuális fordulatát tárja elénk. Azt az időszakot, amikor az olyan képes magazinok, mint a már említett Holiday, a Life vagy a Paris Match népszerűsége révén a színes fénykép a modern vizuális kultúra meghatározó részévé vált.
(Fotók: KockázatiTőke.com)
