Egy új amerikai vizsgálat számszerűsítette, hogy a burnout szindróma miatt kieső munka mekkora kárt okoz a cégeknek. A kiégés megelőzése, elkerülése máig fejtörést okoz a szakembereknek.
A nyár egyben a vakáció ideje is. Vannak azonban olyan munkavállalók, közép- és felsővezetők, cégtulajdonosok, akik úgy érzik, annyi a feladatuk, kötelezettségük, hogy nem engedhetnek meg maguknak szabadságot, akár néhány nap lazítást sem. Papíron ugyan kivesznek szabadságot, de végigdolgozzák azokat a napokat, heteket is. Vagy ha elutaznak is, laptopjuk, mobiljuk akkor is a közelükben van, hogy bármikor tudjanak munkájukban haladni, alkotni, szervezni, levelezni, kérést, utasítást végrehajtani – vagy éppen kiadni.
De a szervezetet nem lehet becsapni, kizsigerelni, az előbb-utóbb figyelmeztető jeleket ad. S ha az sem lenne elég, következik a kiégés, angol kifejezéssel burnout symptoms. A fizikai, egyben érzelmi-mentális kimerülés.
Nem kifizetődő a folyamatos, stresszes munka
Lehet, hogy a pihenés nélküli folyamatos munka rövid távon kifizetődő, de hosszú távon biztos, hogy nem. S a kifizetődő szó itt szó szerint is értendő, hiszen, e betegséggé fajuló különleges munkahelyi ártalom tartós kiesést is jelenthet a munkából. Az akár több hónapos betegállomány anyagi károkat okozhat. Sőt okoz is: mind az egyénnek, mind a vállalatnak. Hogy mennyit, az nehezen kifejezhető.
Egy amerikai kutatócsapat mégis erre vállalkozott, legalábbis a cégek esetében. Vizsgálataik és számításaik végeredményét az American Journal of Preventative Medicine kiadványban 2025 tavaszán, online formában is publikálták. A The Health and Economic Burden of Employee Burnout to U.S. Employers (A munkavállalók kiégésének egészségügyi és gazdasági terhei az amerikai munkáltatók körében) című tanulmányukban a vizsgálatot végzők számszerűsítették a kiégések okozta vállalati veszteségeket.
2024-ben kidolgoztak egy számítási modellt, amely a különböző elkötelezettségi/kiégési állapotokat, a munkahelyen és azon kívül az embereket érő stresszfaktorokat alkotja meg a munka–magánélet keretrendszeren belül. Azokat a tényeket összegzi, amelyek hatással vannak/lehetnek az egészségi állapotra, és ebből következően a termelékenység veszteségeire. Vagyis a munkahelyi alkotófolyamatot, a termelékenység csökkenéséét, a kieső munkanapokat, a hosszabb távon bekövetkező egészségügyi hatásokat.
20 ezer dollárba is kerülhet egy felsővezető burnoutja
Mindezek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a munkavállalók túlhajszolása, hatékonyságvesztése és kiégése egy cég munkáltatójának egy év alatt átlagosan körülbelül 4 ezer dollárjába kerül egy átlagos beosztású, órabéres alkalmazott esetében. Egy fizetést kapó alkalmazottnál ez az összeg körülbelül 4200 dollárt jelent. Egy átlagos vezetőnél már 10 800, egy átlagos felsővezetőnél 20 600 dollárt. A munkavállalók kiégése alkalmazottanként az egészségbiztosítás átlagos költségének 0,2–2,9-szeresébe kerülhet, képzési díjának pedig 3,3–17,1-szeresébe.
Az elemzők azt is kiszámították, hogy egy átlagos, ezer fős amerikai vállalatnál az alkalmazottak burnoutja évente 5 millió dollár veszteséget is okozhat. Egyben 800 minőségi életév elvesztésével is kalkulálni kell. (A kutatók feltételezése szerint az alkalmazottak 59,7 százaléka órabéres dolgozó, 28,6 százaléka fix fizetést kapó, nem vezetői alkalmazott, 10 százaléka menedzser, 1,7 százaléka ügyvezető.)
És ezek a számok csak a munkaáltató szempontjából, kizárólag anyagi oldalról mutatják a veszteséget. Emellett a betegség érthetően anyagi hátránnyal jár a munkavállalónak – s annak családjának –, akinek több hónapot, akár egy évet is munka nélkül, lábadozással kell eltöltenie. Minden bizonnyal az anyagi szempontoknál is fontosabb az egészségkárosodás, és a küzdelem az egészség visszaszerzéséért, a teljes gyógyulásért.
A jó well-being programja még kevés
Pedig úgy tűnik, a munkaadók az utóbbi időben igyekeznek mindent megtenni alkalmazottjaik jólétéért, jóllétéért (well-being). Biciklitárolót és zuhanyzót alakítanak ki a kerékpárral közlekedő munkavállalók számára. A cégek kondiközpontot, pingpongtermet alakítanak ki vagy bérelnek az irodaházakban. Jógaórákat szerveznek munkaidő után, csapatépítő kirándulásokat, táborokat szerveznek hétvégente. Kávézót büfét, nagyobb létszám esetén éttermet működtetnek, hogy a dolgozóknak ebédszünetben ne kelljen a városban étkező helyet keresniük, ott hosszasan sorban állniuk.
A Covid a szellemi munkát végzőket home office-ba kényszerítette, annak minden előnyével és hátrányával. A koronavírus-járvány elmúltával a munkavállalók szép lassan, rész- vagy teljes munkaidőben visszaszivárogtak (olykor visszakényszerültek) az irodába. Kialakult a hibrid munka rendszere, mely a jövő kompromisszumos lehetősége lehet. Az irodahotelek koncepciója a rugalmassága épít, és szintén jövőbe mutató megoldás lehet.
Mindezek ellenére a szakemberek úgy látják, hogy a well-being irányába tett jószándékú, közérzetjavító megoldások, a hibrid munka elfogadása legfeljebb tüneti kezelést jelenthetnek a kiégés elleni harcban. Azt nem képesek megelőzni, elkerülni: legfeljebb szerény mértékben járulhatnak hozzá a kiváltó okok mérsékléséhez.
Helytelen az univerzális megközelítés
Marissa Alert klinikai egészségügyi pszichológus szerint a vállalatok ma már egyre jobban tudatában vannak, mi is az a burnout szindróma, de ez a tudatosság eddig nem vezetett a jelenség hatékony kezeléséhez. Mint a Worklife című online-kiadványban említi:
„A vállalatok gyakran univerzális megközelítésekkel kezelik a kiégést. A valóságban a kiégés egyének, csapatok, szervezetek körében eltérően nyilvánul meg, így személyre szabott megoldásokat igényel.”
Szakértők szerint ilyen lehet például egy munka folyamatainak újratervezése, nem csak további programok hozzáillesztése.
„Ez úgy nézhet ki, hogy meghatározzák, mely projekteket kell szüneteltetni vagy megszüntetni, megakadályozva a krónikus stressz felhalmozódását, ami kiégéshez vezet”
– magyarázza Alert.
Elismerés és megbecsülés
Mások úgy látják, a kiégés elleni küzdelemben fontos szerepet játszhat az alkalmazottak munkájának határozottabb, látványosabb elismerése, megbecsülése. Ezen az állásponton van Brenda Pohlman, a Workhuman munkavállalói elismerési program gyakorlati vezetője. Úgy véli, a munkahelyi kultúra részévé kellene tenni az elismerés, a hála kultúrájának kialakítását. Gyakran kellene pozitívan értékelni az emberek tevékenységét, erőfeszítéseit, sikereit. Ez jó hatással lehet a stressz mérséklésére, a kiégés elkerülésére. Ráadásul nemcsak az elismerésben részesülők számára értékes a megbecsülés, és annak kifejezése, hanem annak is, aki kifejezi elismerését, háláját.
Valójában meddig tart a munkaidő?
A munkaadóknak arra is törekedniük kell, hogy a beosztottak számára a munkaidő lejártával hagyjanak időt a pihenésre, a kikapcsolódásra. Húzzanak világos határvonalat a munka és a szabadidő között.
„A mindig kéznél lévő digitális eszközök miatt a munkavállalók gyakran érzik úgy, hogy a nap 24 órájában elérhetőknek kell lenniük. Az, hogy soha nem kapcsolnak ki a munkából, garantáltan növeli a stressz-szintet és kiégéshez vezet”
– mondja Gareth Hoyle, a Marketing Signals marketingügynökség ügyvezető igazgatója.
Az ügynökség vezetője azt is hozzáfűzi, hogy az egészséges munka–magánélet egyensúly kialakításában éppen a menedzsereknek, cégvezetőknek kell példát mutatniuk. Mert ha az alkalmazottak azt látják, hogy az irányítók valóban kikapcsolnak munka után, akkor a munkavállalók is ugyanezt meg merik tenni.
A kiégés létezése és okai már jól ismertek a szakemberek – orvosok, munkaadók, menedzserek, HR-esek – jó része előtt, ám egyértelmű, mindenki által elismert megoldások kevésbé.
*
A burnout szindróma által az egészségben okozott károk nagyok. E mostani kutatással most a gazdasági károkról is pontosabb képet kaphatnak cégtulajdonosok, vállalatvezetők, befektetők. Amellett, hogy az egészség az első, ezek a frissen megismert számok is a további megelőzés fontosságára irányíthatják a figyelmet.
(Fotók: Pexels.com)
