Azért is izgalmas egy friss elemzés kétezer Egyesült Államokban bejegyzett alap befektetőiről és működéséről, mert ezeket az információkat az alapok kezelői nemigen szokták megosztani a nyilvánossággal.

 A nem nyilvános kockázati- és magántőke-alapokról legfeljebb annyi szokott kiderülni, hogy mekkora tőkével és mikor alapították őket, majd idővel, hogy milyen cégekbe fektették be tőkéjüket. Az alapok kezelői azonban működésük további részleteit rendszerint nem hozzák nyilvánosságra. Ezért is váltott ki nagy érdeklődést a Carta által 2025 végén nyilvánosságra hozott jelentés, amely ügyfelei közül kétezer, az Egyesült Államokban bejegyzett alap és kezelője aggregált adatait feldolgozva nyújtott betekintést az alapok legfontosabb befektetőit és működését jellemző információkba.

Hasznos viszonyítási alap

A felmérés számos kérdésben hasznos viszonyítási alapot kínál a hasonló tevékenységet végző befektetők és alapkezelők számára. Így többek között bemutatja, hogy az alapok létrehozásakor a különböző típusú finanszírozóktól milyen arányban érkezett tőkeígérvény, s az alapok tőkéjéhez mennyivel járultak hozzá kezelőik. Milyen ütemben sikerült befektetni az alapok tulajdonosai által odaígért tőkét. Kezelőik számára mekkora díjat és milyen feltételekkel ítéltek meg a befektetők, illetve hogyan osztoztak a keletkezett nyereségen. Ugyancsak hasznos információ, hogy az amerikai bejegyzésű alapok tőkéjének mekkora hányadát emészti fel a működés, s ezen belül melyek a legdrágább tételek.

Az alapkezelők hozzájárulása

Az alapkezelőknek az alapok tőkéjéhez történő hozzájárulása elsősorban az alap méretétől függ. A felmérés szerint míg a kisebb kockázatitőke-alapok kezelői átlagosan az alap méretének 1,7 százalékával járulnak hozzá az alapok össztőkéjéhez, addig a kockázatinál sokkal nagyobb méretű magántőkealapok esetében ez másfélszeres, 2,55 százalékos. A magántőkealapok kezelői tehát kockázatitőke-alapot kezelő társaiknál jellemzően nagyobb részesedést, s ezzel kockázatot is vállalnak.

A kockázatitőke-alapokon belül fordított az összefüggés. Míg például az 1 és 10 millió dollár közötti alapok körében a kezelők medián hozzájárulási aránya a teljes alapméret 2 százalékát teszi ki, a 25 millió dollárt meghaladó minden méretkategóriában csupán 1,5 százalék. Abszolút értékben persze a nagyobb tőkealapok kezelői jellemzően sokkal több tőkét fizetnek be. (Egy 5 millió dolláros alap esetében az alap 2 százaléka 100 ezer dolláros befizetésnek felel meg, míg egy 250 millió dolláros alap esetében a 1,5 százalékos kötelezettségvállalás 3,75 millió dollárt jelent.)

Nő a legmagasabb egyedi hozzájárulás, csökken a befektető száma

A Carta által vizsgált alapoknál az elmúlt években a finanszírozókon belül megnőtt a legnagyobb összegű kötelezettségvállalást tevő befektetők ígérvényeinek összege. 2023 óta a legmagasabb egyedi hozzájárulás medián értéke 22 százalékosra emelkedett, miközben 2018 és 2022 között soha nem volt magasabb 19 százaléknál. Ez a növekedés ugyanakkor egybeesett az egy-egy alapba befektetők számának csökkenésével. Például a 2025-ben létrehozott kockázatitőke-alapok befektetőinek medián száma 23 volt, ami kevesebb mint a fele a négy évvel korábbi medián befektetői létszámnak. Amikor ugyanis nehezebb volt befektetőket találni az alapokba, az alapkezelők a legnagyobb befektetőket feltehetőleg nagyobb ígérvényekre kérhették fel.

Intézményi befektetők, magánbefektetők

A Carta felmérésében a legtöbb alapnál a legnagyobb egyedi befektetést intézményi befektetők nyújtották. Ugyanakkor egyéni befektetők is vannak az alapokat legnagyobb összeggel finanszírozók között, s a kisebb alapok között egyre gyakoribb, hogy magánszemély ígérte a legtöbb tőkét.

Az alapok darabszámának méret szerinti és legnagyobb egyedi befektető kiléte szerinti megoszlása (százalék)

Forrás: Carta (2025 Fund Economics Report) alapján

Az 1 és 10 millió dolláros alapok körében 60/40 százalék az intézményi/magánszemély befektetők aránya a legnagyobb összeget kínáló befektetők körében. Az ennél nagyobb méretű alapoknál legalább 70 százalék az intézményi befektetők súlya, s kevesebb mint 30 százalék az egyéni befektetőké. A 25 és 100 millió dollárt kezelő alapok legnagyobb összegű befektetőinek csak negyede magánszemély. A magánszemély befektetők jellemzően kisebb összegeket adnak, mint a nagy intézmények. Ez magyarázza, hogy a kisebb alapokban nagyobb a valószínűsége, hogy a legnagyobb összeggel befektetők magánszemélyek.

Aktívan maradó befektetések

A felmérésben szereplő alapok portfóliókezelését 2018 óta vizsgálva az a jellemző, hogy a tőkebefektetések nagy többségét az alapok sokáig kezelik aktívan, azaz egészen a teljes kilépésig. Így például egy minimum 100 millió dollárt kezelő, 2020-ban alapított medián alap a felmérés időpontjáig 25 befektetést hajtott végre, s ezeknek a befektetéseknek a 85 százaléka továbbra is aktív befektetés volt. Egy 1 és 10 millió dollár közötti tőkével 2023-ban indított medián alap pedig 12 befektetést hajtott végre, s ezek mindegyike aktív maradt.

2020 óta az alapok méretétől függően alig tér el a befektetések medián száma. Korábban, például 2019-ben az alapok méret szerint nagyon eltérő befektetésszámot értek el: az 1 és 10 milliós dollár közötti tőkéjű alapoknál 18 darab volt a medián befektetések száma, míg a 100 millió dollárnál nagyobb alapok esetében 42.

A befektetések üteme

A befektetések ütemét főként makrogazdasági tényezők befolyásolják. A rendszerint tíz évre létrehozott kockázatitőke-alapok jellemző befektetési időszaka öt év, azaz 20 negyedév. A Carta felmérés szerint a 2017 és 2020 között létrehozott alapok tőkéjük nagy részét többnyire a tervezettnél rövidebb idő alatt, stabil ütemben fektették be. Jellemzően fél év, azaz két negyedév alatt fektették be tőkéjük 10 százalékát, 1,2 év alatt 25 százalékát, két év alatt az 50 százalékát és három év alatt a 75 százalékát. Összesen 15 negyedév alatt jutottak el tőkéjük 90 százalékos kihelyezéséhez, szemben a kockázatitőke-ágazatban megszokott 20 negyedévvel.

Az alapkezelők díjazása

Az alapkezelési díjak jellemzően az alapok működési és rezsiköltségeit fedezik, beleértve az alapkezelők fizetését, az irodák bérlését, az utazások költségeit stb. Az éves kezelési díjak időben csökkenő tendenciát jeleznek, ami elsősorban az ötéves befektetési időszak lezárulta utáni évekre vonatkozó alacsonyabb medián kezelési díjaknak köszönhető.

A legtöbb kockázatitőke-alap ugyanis az alap futamidején belül legalább egy alkalommal csökkenti a kezelési díjakat, vagyis az alapkezelési díj az idő előrehaladtával – amikor az alapkezelő tevékenysége az új befektetések megtalálásáról a kialakított portfólió kezelésének irányába tolódik el – csökken.

Az első öt évben a medián alapkezelési díj a Carta által vizsgált alapok esetében 2 százalék volt, ami megfelel az iparági ajánlásoknak. A befektetési időszak lezártával rendszerint még öt év van hátra az alap futamidejének végéig. A befektetési időszak leteltével az alapok csaknem 92 százaléka legalább egy ízben csökkentette a kezelési díjakat, a (medián) díj 1,9 százalékra mérséklődött. A kockázatitőke-alapok kicsit több mint a fele még egyszer díjat csökkentett, ezzel körükben a medián kezelési díjak 1,8 százalékra estek vissza. Az alapok harmada pedig még két csökkentést is végrehajtott.

Részesedés a nyereségből

Az alapkezelők tevékenységét a befektetők nemcsak kezelési díjjal, hanem a nyereségből történő részesedéssel is honorálják, ezzel is ösztönözve az alapkezelőket eredményesebb munkára. A nyereségből történő részesedés a Carta felmérésében szereplő alapok esetében is az iparágban megszokott 20 százalék volt. Az alapok mérete szerint nagyon kicsi volt az eltérés a 20 százalékos normától, különösen a 25 és 100 millió dollár kezelő alapok körében. Az 1 és 10 millió dollárt kezelő alapoknál a legalacsonyabb hozamrészesedés 15 százalékos volt, míg a 100 millió dollárnál is nagyobb alapoknál a legfelső hozamrészesedési arány elérte a 30 százalékot. A legnagyobb kockázatitőke-alapokat ugyanis általában nagyobb alkuerővel rendelkező elismert és nagy tapasztalattal rendelkező neves alapkezelők kezelik.

A nyereségből történő részesedés kifizetéséhez az alapkezelőknek esetenként egy előre meghatározott minimális hozamot is el kell érniük, s csak ezen küszöbérték elérését követően lép életbe az alap befektetői és kezelői közötti megállapodás szerinti osztozkodás. Ha egy alap például 10 százalékos minimális megtérülési rátával rendelkezik, akkor az alapkezelőnek 10 százalékos hozamot kell biztosítania a befektetők kezdeti befektetésére, mielőtt a hozam bármekkora részét kifizetnék számukra. A nagyobb kockázatitőke-alapok valamivel nagyobb valószínűséggel kötnek ki minimális megtérülési rátát, mint a kisebbek. Míg például az 1 és 10 millió dollár közötti tőkét kezelő kockázatitőke-alapoknak csak mintegy 9,5 százaléka rendelkezik minimális hozamrátával, a 100 millió dollárnál nagyobbak 12,4 százaléka.

Az alapok működési költségei

A működési költségek esetében egyértelműen érvényesül a skálahozadék. Az 1 és 10 millió dollárt kezelő medián alapok működésük első öt évében 3,4 százalékot fordítanak működésre, szemben a 100 milliónál nagyobb alapok mindössze 1 százalékos mutatójával. (Természetesen a 100 millió dollár 1 százaléka sokkal nagyobb összeg, mint a 10 millió dollár 3,4 százaléka.) Abszolút értékben nézve a nagyobb alapoknak jellemzően magasabb a működési költsége. Az alap méretével a költségek nem arányosak, s ez lehetővé teszi a nagyobb alapok számára, hogy tőkéjük valamivel magasabb százalékát fordíthassák a működés helyett új befektetések finanszírozására.

A kockázatitőke-alapok működési költségében a jogi és biztosítási díjak kifizetése magasabb hányadot tesz ki az adózással kapcsolatos kifizetéseknél. A legkisebb alapok – így az 1 és 10 millió dollár közöttiek – általában alig, vagy nem költenek könyvvizsgálatra, a szervezet működtetésére, míg a nagyobb alapoknál gyakran e két kategória teszi ki a teljes működési költség több mint 10 százalékát. A kockázatitőke-alapoknak még számos egyéb működési költség tétele merül fel, beleértve az adminisztrációs szolgáltatásokat, a szoftver és egyéb technikai kiadásokat, valamint az üzleti tevékenység végzésével összefüggő díjakat.

A 2017 és 2020 közötti években azon 1 és 10 millió dollár közötti összeget kezelő alapok közül, melyek végeztettek auditot, az első öt évben az alapok átlagos működési költségeinek 17 százalékát költötték audit díjakra. A legnagyobb alapok esetében, azaz amelyek több mint 100 millió dollár tőkével rendelkeztek, átlagosan a működési költségek 13,6 százalékát fordították auditra.

Az alapok alapításától és futamidejétől függetlenül, egy tipikus kockázatitőke-alap az összes kezelt tőke sokkal nagyobb részét költi a befektetések finanszírozására, mint alapkezelési díjakra és működési költségekre. Az alapok összességében tőkéjük kevesebb mint ötödét fordítják az utóbbi tételekre.

Az alapok medián költségeinek megoszlása a befektetési és működési költségek között, az alapítás éve szerint (százalék)

*A régebben létrehozott alapok esetében a visszaforgatott tőke miatt a költségek meghaladhatják a 100 százalékot.

Forrás: Carta (2025 Fund Economics Report) alapján

Ugyanakkor a fenti kiadások aránya idővel változik, mivel az évek során az alapok alapkezelési díjra és működési költségre fordított kiadásai gyorsabban nőnek, mint a befektetésekre fordított kiadások, hiszen a díjakat és költségeket a kezelőknek akkor is fizetniük kell, amikor már nem történik új befektetés.

(Nyitókép: Copilot AI)