Az amerikai felsőoktatási alapítványok tervezett új szabályozása veszélyezteti a kockázati- és magántőke-ágazat finanszírozását.
Az Egyesült Államokban az egyetemi alapítványok az európainál sokkal fontosabb szerepet játszanak a kockázati- és magántőkeipar forrásellátásában.
A leghíresebbek
Míg Európában az alapítványi hozzájárulás az éves tőkegyűjtésnek csak 3-4 százaléka, az Egyesült Államokban ez az arány 15-20 százalék. E tőke oroszlánrésze a 30 legnagyobb alapítványtól érkezik. Az ország 50 legnagyobb alapítványa összesen 806,2 milliárd dolláros befektethető tőkét kezel.
A leghíresebb egyetemi alapítványok közül például a Yale Egyetem a kezelésében lévő 41 milliárd dolláros vagyon 45 százalékát fektette magántőkébe, a Harvard pedig az által kezelt csaknem 53 milliárd dollár 39 százalékát allokálta magántőke-alapokba. A Columbiának 14 milliárdnyi, a Princetonnak 35 milliárdnyi az alapítványi vagyona. Ez mindegyiküknél nagyrészt az öregdiákok adományaiból származik. Ez a pénzügyi elköteleződés évtizedeken át segítette Amerikában a technológiai innovációt és a gazdasági növekedést.
Sajátos befektetési alapok
Az amerikai elit magánegyetemek sajátos befektetési alapként működnek. Az adományokat az egyetemi alapítványok hosszú távon fialtatják, évről évre csak a tőke hozamát költik el. Miközben a nonprofit szervezeteknek járó adókedvezményeket is igénybe veszik, olyan nyereséges, de csak hosszú távon termőre forduló befektetéseket is választhatnak, amelyeket a hagyományos, gyors megtérülést elérni igyekvő magántőkealapok inkább elkerülnek. Így az egyetemi alapítványok vagyonkezelői viszonylag alacsony kockázat mellett jelentős hozamot tudnak elérni.
Veszélyben a forrásellátás
A nagy összegű alapítványokat kezelő egyetemi szervezetek azonban most jelentős változás elé néznek, ami a kockázatitőke-iparra nézve is súlyos következményekkel járhat. A Trump-kormányzat egyrészt kilátásba helyezte a felsőoktatást támogató összegek jelentős csökkentését, másrészt meg kívánja változtatni az alapítványokra vonatkozó adózás szabályait.
Jelenleg a fő aggodalmat az egyetemi alapítványokat fenyegető adóemelés jelenti. A leggazdagabb egyetemi alapítványok esetében az adó az eddig egységesen 1,4 százalékról 21 százalékra, vagyis 15-szörösére nőne, ha a republikánus párt javaslata törvényerőre emelkedne. A kisebb alapítványok esetében az adó emelése kisebb lesz, a 750 ezer és 1,25 millió dollárt kezelők 7 százalékos, míg az 1,25–2 millió dollár vagyonú alapítványoknak 14 százalékos adóra számíthatnak.
Ráadásul az adakozási kedv is jelentősen csökkenhet a jövőben. Az adományozás a donorok számára is kedvezőtlenebbé válna, mivel a javaslat szerint a donorok az adományokat ezentúl nem írhatják le az adójukból. (Például a Harvard esetében a 2024-es pénzügyi évben a bevételek 8 százaléka származott az összesen 528 millió dolláros adományból.)
A Harvard ellenáll
Az amerikai szövetségi kormányzat – hivatalos indoklása szerint – azért von meg milliárdokat például a világ egyik leghíresebb egyetemétől, a Harvardtól, mert az intézmény már „a képmutatás és diszkrimináció táptalaja lett”, ahol „a megalkuvást az elszámoltathatóság fölé helyezik, az intézmény vezetői pedig eljátszották azt a lehetőséget, hogy az egyetem igényt tarthasson adófizetői pénzekre”.
A Harvard esetében a Trump-adminisztráció már korábban is 2,2 milliárd dollár szövetségi támogatás folyósításának befagyasztásáról hozott döntést, melynek feloldását az egyetem vezetési rendjének átalakításához, a felvételi elvek módosításához kötötte. A Harvard elnöke azonban nyilvánosan visszautasította a követeléseket, mondván, az sérti a Harvard szellemiségét, és beavatkozást jelent az egyetemi autonómiába. Erre hivatkozva perli is a szövetségi kormányt.
A kormányzat ezután újabb, ezúttal 450 millió dollár támogatást vont meg a Harvard Egyetemtől, miután az intézmény nem tett eleget a szövetségi adminisztráció elvárásainak. Egy újabb diszkriminatív lépésként pedig a Trump-kormány leállította a Harvardon a külföldi diákok felvételét. Azaz visszavonta a diák- és cserelátogatói program tanúsítványát, ezzel újabb frontot nyitva az egyetem ellen, amely nem volt hajlandó teljesíteni a kormány követeléseit. A Harvard szóvivője törvénytelennek nevezte az intézkedést, s pert indított az Egyesült Államok kormánya ellen. A bíróság pedig még aznap döntött: ideiglenesen szünetelteti a kormány korlátozó intézkedéseit.
Válaszok a megszorításokra
Az egyetemi alapítványokra nehezedő nyomás a következő években jelentős hatással lehet a kockázatitőke-ágazat tőkegyűjtésére. Csökkenhetnek az alapítványi tőkeígérvények méretei. Szelektívebbé válik a befektetések megújítása, azaz sokéves kapcsolatok szűnhetnek meg a korábbi alapkezelőkkel. Rendkívül megnehezül az új kapcsolatok létrehozása, illetve a kisebb alapokat kezelők számára egyre nehezebb lesz az alapítványok befektetőként történő megnyerése.
Az alapítványok számára hangsúlyosabbá válik a likviditás, vagyis az alapítványok gyorsabban megtérülő és jobban előre jelezhető likviditást igényelnek. Mivel az alapítványok tartalékainak jelentős része illikvid befektetésben fekszik, ezek közül a másodlagos piacon ugyan el tudnak adogatni vagyonelemeket, de csak veszteséggel.
Négy Egyesült Államokbeli egyetem – beleértve a Harvardot és a Yale-t – jelenleg is aktívan keresi a befektetéseiben szereplő magántőkealapok részesedéseinek másodlagos piaci eladási lehetőségeit, hogy eleget tudjanak tenni az esedékessé váló tőkelehívásoknak, s biztosítani tudják az egyetemi adminisztráció aktuális tőkeszükségletét. A vagyonrészeket még az előtt igyekeznek eladni, hogy érvénybe lépne az adókedvezmény kilátásba helyezett megvonása. Többen nemcsak vagyonuk egy részét likvidálják, hanem kötvényt is kibocsátanak, azaz hitelt vesznek fel, hogy át tudják hidalni a kieső kutatási támogatásokat. Például a Harvard idén már eddig is 1,2 milliárd dollár értékű kötvényt bocsátott ki.
Az egyetemi alapítványok és a kockázati- és magántőke-ágazat szereplői közötti kapcsolat azonban – mindezen kihívások ellenére – mindkét fél számára fontos marad. Az egyetemi alapítványoknak ugyanis továbbra is a kockázati-és magántőke-ipar által nyújtható magas hozamokra van szükségük, miközben az alapkezelőknek továbbra is előnyt fog jelenteni az alapítványok „türelmes” és szakmailag hozzáértő tőkéje.
(A nyitóképen: John Harvard szobra, a fotó forrása: Harvard Egyetem)
