Az európai nyugdíjalapok szinte egyáltalán nem fektetnek be a kockázati tőkébe. Az európai gazdaságpolitikusok szerint ez nemcsak elszalasztott lehetőség, hanem olyan stratégiai sebezhetőség, amely akár alááshatja Európa szuverenitását is.

Ez a legfontosabb megállapítása a Dealroom adatszolgáltató cég legfrissebb jelentésének, mely a nyugdíjpénztárakat az európai kockázatitőke-ágazatot finanszírozó szerepkörében vizsgálja.

A nyugdíjalapok számára az innováció finanszírozása természetesen nem elsődleges cél. Nekik ugyanis egyidejűleg kell gondoskodni arról, hogy befektetéseik biztonságosak, ugyanakkor megfelelő hozamot termelők is legyenek. Azaz, ne csak stabilan megőrizzék, de számottevően növeljék is a kezelésükben lévő, nyugdíjcélú megtakarítások értékét. Az általuk követett tőkeallokációnak tehát nemcsak azt kellene követnie, hogy kellően likvid és biztonságos eszközökben tartsák a kezelt vagyont, hanem azt is, hogy a vagyon egy nagyon kis hányadának kockáztatásával a legmagasabb hozamú befektetésekből is részesedhessenek. A nyugdíjalapok befektetéseiben ez utóbbi funkciót töltik be a kockázatitőke-piacon működő tőkealapokba történő (közvetlen) és az alapok alapjain keresztüli (közvetett) befektetések. Az amerikai nyugdíjalapok például így járnak el.

Az európai nyugdíjalapok hozzájárulása a kockázatitőke-alapok tőkegyűjtéséhez

Más oldalról: az európai nyugdíjalapok tőkéjének hiányában Európa függősége a kockázatitőke-finanszírozás terén túlságosan nagy a tengerentúli tőkétől. Az öreg kontinens különösen a fejlődésük kilövési szakaszában tartó, azaz a 15–100 millió dolláros befektetéseket kereső, valamint a scaleup fázisban tartó, azaz a 100 millió dollárt meghaladó összegű befektetésekre váró cégek finanszírozása terén szorul rá külső tőkére.

E függő helyzet az európai kiszolgáltatottság csökkentésére irányuló gazdaságpolitikai szándék ellenére az elmúlt tíz évben lényegében nem változott. Ördögi kör, hogy az európai helyett a tengerentúli intézményi befektetők által finanszírozott európai startupokban keletkező érték jelentős része visszaáramlik, lassítva ezzel a sikeressé vált európai cégeknek az európai gazdaság fejlődésére gyakorolt hatását.

A Dealroom következtetése szerint, amennyiben az európai nyugdíjalapok által a kockázatitőke-alapokba allokált tőke aránya elérné kezelt vagyonuk 2 százalékát, az gyökeresen átalakítaná az európai innováció finanszírozás lehetőségeit. Azaz, az európai nyugdíjalapok által kezelt 15 ezer milliárd dolláros tőkéből a 2 százaléknak megfelelő, 300 milliárd dollár kockázati tőkeként történő befektetése Európában kezelt kockázatitőke-alapokba nagyban elősegítené az itteni technológiai szektor fejlődését.

A tőke származását az európai kockázatitőke-alapok szemszögéből vizsgálva az derül ki, hogy az általuk az elmúlt évtized során összegyűjtött, nagyságrendileg 5 milliárd eurónak mindössze 3 százaléka érkezett európai nyugdíjalapoktól. Például a kormányzati ügynökségek és szuverén állami alapok (SWF) sokkal nagyobb szerepet töltenek be a kockázati tőke finanszírozásában.

Az európai kockázatitőke-alapok által gyűjtött tőke alakulása a tőke forrását nyújtó intézmények típusa szerint, 2015–2019 és 2020–2024 között (milliárd euró)

Forrás: Dealroom: From Savings to Souvereignity, 2025. 19. o.

Jelentős eltérések az európai nyugdíjalapok elterjedtségében és szerepvállalásában

Miközben az európai nyugdíjpénztárak kockázatitőke-finanszírozásban betöltött szerepe összességében nagyon szerény, az egyes országok közötti különbség igen nagy. A tőkepiac fejlettségének nemzeti különbségei főként a hagyományokból és a nemzeti szabályozások eltéréseiből adódnak, különös tekintettel a nemzeti piac előnyben részesítésére. Ennek egyik lenyomata a kockázati tőke nagyságrendileg eltérő mértékű finanszírozása a nyugdíjalapok részéről.

A Dealroom jelentése szerint a nyugdíjalapoktól az európai kockázatitőke-alapokhoz érkező tőke volumene regionálisan jelentősen eltérő. 2020 és 2024 között csupán három régió nyugdíjalapjai finanszírozták a befektetések zömét. E négy régióba az észak-európai országok, Franciaország és a Benelux-államok, valamint az Egyesült Államok nyugdíjalapjai tartoznak.

Ez egyúttal rávilágít az Európa többi régiójában még kihasználatlan lehetőségekre is. A kelet-közép-európai nyugdíjalapoktól az európai kockázatitőke-alapokba érkező források különösen korlátozottak.

A nyugdíjalapok európai kockázati tőkealapokba fektetett tőkéje a nyugdíjalapok székhelye szerint, 2015–2019 és 2020–2024 között (millió euró)

Forrás: Dealroom: From Savings to Souvereignity, 2025. 21. o.

A nyugdíjalapok kezelői szempontjából a kockázatitőke-alapok finanszírozását hátráltató tényezők

A nyugdíjalapok számos fajtája — így az állami és a magán, valamint a munkáltatói és egyéb magán nyugdíjalapok (ezen belül a meghatározott kötelezettségeket, illetve meghatározott jogosultságot képviselő nyugdíjalapok) – természetüknél fogva eleve más-más lehetőséget és kötelezettséget jelentenek az érintett nyugdíjalapok kezelői számára.

Akadály a kockázatitőke-befektetésekkel járó magas kockázat, az alacsony likviditás, e piac átláthatósági problémái, a magas kezelési díj, valamint a nyugdíjalapok kezelői körében a kockázatitőke-piaci szekértelem hiánya. Mindezt csak tetézi a nyugdíjalapok tőkeallokációjára vonatkozó szigorú európai és nemzeti szabályozások rendszere, beleértve az egyes eszközosztályokra vonatkozó kvantitatív előírásokat, valamint a nemzeti határokon belüli befektetések preferenciáit tartalmazó befektetési kvótákat.

A kockázatitőke-befektetések mellett szól, hogy a nyugdíjalapok által kezelt vagyon befektetése hosszú távú elköteleződést igényel, ami jól harmonizál a kockázati tőke természetével, ráadásul a kockázati tőke kiemelkedő hozamokat ígér. Ugyanakkor válságos időszakokban a meglévő befektetések kivonása a nyilvános tőkepiacon nem jegyzett eszközökből különösen nehéz, ami egyúttal hátráltatja a felszabaduló eszközök ismételt befektetését is. Ráadásul a kockázatitőke-piacon elérhető – a tőzsdei befektetéseknél magasabb – hozamok erőteljesen függenek a kockázatitőke-alapok kezelőinek felkészültségétől, szakértelmétől.

Fontos szempont a nyugdíjpénztári vagyon befektetésénél a kezelt vagyon mérete. A kisebb összegű vagyont kezelő nyugdíjalapok nem képesek olyan befektetési porfóliót kialakítani, amely megfelelő diverzifikációt tud számukra biztosítani. A nagyobb nyugdíjalapok esetében pedig az elaprózott porfólió kezelését a kis méretű kockázatitőke-alapokon keresztüli befektetések tehetik gazdaságtalanná.

Gond, hogy a kockázati tőkébe befektetni kívánó nyugdíjalapok kezelői a kockázatitőke-befektetések kapcsán a szokásos alapkezelői díjakhoz képest rendszerint magasabb díjakkal szembesülnek, miközben számos országban a nyugdíjpénztárak által alkalmazható kezelési díjak szintjét központi előírások szabályozzák.

Ugyancsak nehezíti a nyugdíjpénztári befektetések kezelői számára a piaci tájékozódást és ezen keresztül a tőkeallokációt, hogy a kockázatitőke-alapok kezelői és a befektetéseik által érintett cégek nem bocsátanak ki rendszeres időközönként a tőzsdei részvények esetében megszokott jelentéseket. Ezért is probléma a nyugdíjalapok kezelőinek korlátozott jártassága a kockázatitőke-piac terén, hiszen a kockázatitőke-alapok kezelőinek optimális kiválasztásáról a nyugdíjalapok befektetési bizottságai csak megfelelő szakértelem birtokában tudnak dönteni.

A nyugdíjalapok ösztönzésére szolgáló megoldások

Felismerve a nyugdíjalapok innováció előmozdításában játszott potenciálisan fontos szerepét, számos ország szakpolitikusai a nyugdíjalapok befektetési kedvét fellendítő ösztönző intézkedéseket dolgoztak ki, és vezettek be.

A választott módszerek országonként igen különbözőek. Így ezek centralizált és kevésbé centralizált módon, a közvetlen befektetéseket vagy az alapok alapján keresztüli közvetett befektetések útján igyekeznek előmozdítani a nyugdíjalapok nagyobb szerepvállalását a kockázatitőke-piacon. A nyugdíjpénztári eszközök becsatornázásának ösztönzésére kidolgozott megoldások között egyaránt előfordul az állam által egyébként is támogatott kockázati- és növekedési alapokba történő nyugdíjpénztári befektetések elvárása, az állami és magánkézben lévő alapok alapja konstrukciók létrehozása, a pénztári befektetések allokálását szabályozó előírások fellazítása, valamint a nyugdíjpénztárak felé kommunikált kormányzati elvárások nyomatékosítása.

A kormányzati ösztönzésre szolgáló megoldások hatására egyelőre csupán a tőkeígérvények emelkedése látszik. Így például Franciaországban, ha a 2020 elején, majd 2023 őszén ismételten meghirdetett ún. Tibi Initiative befektetőinek ígérete megvalósul, az akár 20 milliárd euró többlet tőke beáramlását eredményezheti az ottani kockázatitőke-alapokba. Németországban a 2023 őszén bejelentett ún. German Wachstumfonds nyomán akár egymilliárd eurónyi tőkeígérvény is érkezhet a felhívásra jelentkező intézményi befektetőktől. Az Egyesült Királyságban a 2023-ban elindított Mansion House Reforms 2030-ra akár 50 milliárd angol fontnak megfelelő többlet befektetést eredményezhet, ha valóban sikeres lesz a kockázatitőke-alapok kezelőinek és a nyugdíjalapok kormányzat által szorgalmazott szorosabb együttműködése. A holland Netherlands Reforms pedig akár 100 milliárd eurós többlet befektetést eredményezhet.

Az amerikai nyugdíjalapok európai szerepvállalását közvetve egy 2025 augusztusában született rendelettervezet is befolyásolhatja, amely – ha az illetékes hatóságok jóváhagyják – az Egyesült Államokban működő ún. 401(k) nevű, halasztott adófizetést biztosító munkáltatói nyugdíjpénztárak kezelői számára is megnyitja majd többek között a kockázatitőke-befektetés lehetőségét is.

Az európai kezdeményezések hatásossága nyilván csak több év múlva mérhető le. Hiszen nem elég, ha több pénz áramlik az európai kockázatitőke-piacra. A sikerhez az is kell, hogy a befektetések olyan cégekhez kerüljenek, amelyek a kockázati tőke támogatásával valóban sikeressé tudnak válni.

(Nyitókép: Dealroom)