Öt éven belül a vállalkozások egyik legfőbb gondja a klímaváltozás lesz, de már most is sok fejtörést okoz tudósoknak, cégvezetőknek, hétköznapi embereknek. Ki, mit tehet a jövőért?
Árvizek, viharok, villámárvizek, hőhullámok, hurrikánok sújtják a világot, hőmérsékleti melegrekordok dőlnek meg, hónapról hónapra. Az éghajlatváltozás szinte naponta érzékelhető.
2024 lesz a Földön a legmelegebb esztendő
A Kopernikusz, az Európai Unió Föld-megfigyelési programjának legújabb jelentése szerint 2023 szeptembere után 2024 szeptembere volt a második legmelegebb első őszi hónap, 16,17 Celsius-fokos átlagos felszíni léghőmérséklettel. Ez 0,73 Celsius-fokkal meghaladta az 1991–2020-as szeptemberi átlagot. Európában szintén a második legmelegebb szeptembert regisztrálták. A kontinens nagy részén ráadásul átlagon felüli csapadék hullott, a Boris vihar heves esőzéseket és áradásokat okozott Közép- és Kelet-Európában.
2024 szeptembere 1,54 Celsius-fokkal haladta meg az iparosodás előtti szintet. 2023 júliusa óta ez már a 14. olyan hónap volt, amikor a felszíni levegő globális átlaghőmérséklete meghaladta az 1,5 fokot, az iparosodás előtti – XIX. század közepi – szinthez képest. Valószínű, hogy a mérések kezdete óta a Földön 2024 lesz az eddigi legmelegebb esztendő.
A vállalkozások egyik legfőbb gondja lesz a klímaváltozás
Hiába a sok tudományos megfigyelés és a tudósok figyelmeztetése, a globális felmelegedés már elkerülhetetlen, üteme pedig egyre gyorsul, mely döntően befolyásolja az életet. A cégekét, a hétköznapi emberekét egyaránt.
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége és az Egyensúly Intézet együttműködésben a KKV-k hangulatának legutóbbi negyedéves felméréséből a szakemberek azt állapították meg, hogy öt éven belül a vállalkozások egyik legfőbb gondja a klímaváltozás, a fenntarthatóság lesz. Az időjárás mint kockázati tényező, jelentősen felértékelődött a cégvezetők körében a korábbi felmérésekhez képest.
A jéghegy talán még elkerülhető
El kellene végre dönteni, hogy mi a prioritás a Titanicon utazva: harcolni a jobb kabinokért, vagy a hajó mielőbbi irányváltásáért. Azt kellene felfognunk, hogy nincs se jó, se rossz kabin. Ha rosszul alakul a sorsunk, akkor együtt süllyedünk.
Ezt az érzékletes hasonlatot Dinya László professzor emeritus használta előadásában ősszel Budapesten, a XV. Magyar Fenntarthatósági Csúcs 2024 elnevezésű konferencián. Hangoztatta: ennek tudatosulnia kell mindenkiben. Gazdasági és társadalmi szereplőben, beleértve a politikusokat is. Mint mondta, van, aki a globális megoldásokban hisz, mások a lokálisban, ő inkább a „glokálisban”.
A Titanic-hasonlatot folytatva úgy látja, a hajót visszafordítani már nem lehet, de a jéghegy talán még elkerülhető: sok helyi és globális szintű kezdeményezéssel. Mert a folyamatos tűzoltás kevés, annak előbb-utóbb csak romeltakarítás lesz a vége.
Paradigmaváltásra lenne szükség
Viszont a fenntarthatóság érdekében globálisan lenne szükség paradigmaváltásra. Idézte Joseph Stiglitz Nobel-emlékdíjas amerikai közgazdászt, a társadalmi egyenlőtlenség és a társadalmi haladás fő kutatóját, aki szerint a mai paradigmánk lényege: „Privatizáld a profitot, és társadalmasítsd a költségeket.” Ezt szolgálja a formális – jogi, intézményi – és informális játékszabályok működtetése, más szóval a rendszer. Nancy Fraser amerikai filozófus kifejezésével ennek következménye lesz a kannibál-kapitalizmus, vagyis az exponenciálisan növekvő kihívások sorozata, beleértve a környezetrombolást.
Dinya László Einsteint is idézte: „Egyetlen problémánk sem oldható meg ugyanabban a rendszerben, amelyben azt előidéztük.”
Üzennek a magyar tudósok
E gondolatra rímelnek 11 magyar tudós üzenetei is. A klímatudomány 10 üzenete az élhető jövőért címmel foglalták össze gondolataikat, és küldik a világnak.
A 2024. szeptember végén publikált nyilatkozat 4. pontja különösen érdekes, mely A legtöbbet a legtehetősebbek tehetik címet kapta. Mindenkinek a saját lehetőségeihez mérten kell részt vállalnia a klímaváltozás elleni fellépésben – fogalmazzák a tudósok. A Magyarországon élők szegényebb felének környezeti lábnyoma kevesebb, mint fele a világátlagénak, a legtehetősebb egy százaléké viszont annak sokszorosa.
„A jobb anyagi helyzetben levőknek – legyenek azok országok, gazdasági szereplők vagy egyének – több lehetőségük van a cselekvésre. Miközben a szegényebb rétegek még az életszükségleteik magasabb színvonalú kielégítése céljából esetleg növelni is fogják a kibocsátásaikat (pl.: nagyobb mobilitás, rendezettebb lakhatás, egészséges élethez szükséges hőkomfort biztosítása, egészségesebb élelmiszerek), a tehetősebbeknek hatalmas lehetőségeik vannak az éghajlatváltozáshoz való hozzájárulásuk csökkentésében. Megfelelő szakpolitikákkal elő lehet segíteni, hogy a szegényebb rétegek fejlődése se a nagyobb energiafelhasználás irányába történjen. Amennyiben senki más nem változtatna, csak a magyar lakosság leggazdagabb 1 százaléka csökkentené az energiafelhasználását az EU-s átlagra, Magyarország energiafelhasználása egytizedével csökkenne. Ha pedig a felső egytized tenne ugyanígy, az energiafelhasználás közel harmadával csökkenne.”
Mi legyen a gazdaság valódi célja?
A Fenntarthatósági Csúcs 2024 konferencián erre a 10 pontra hívta fel a hallgatóság figyelmét Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató, a CEU professzora, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) alelnöke. Előadásával nem tudott személyesen részt venni, mert épp egy nemzetközi konferenciára indult újabb előadást tartani, de egy repülőtérről bejelentkezve is fontosnak tartotta, hogy e kiáltványról beszéljen. Idézte a nyilatkozat bevezetőjét: az éghajlatváltozásra adott eddigi globális és hazai válaszok, habár mutatnak részeredményeket, összességében nem eredményeznek kellően kedvező változásokat. Az üzenettel is az a céljuk, hogy felgyorsítsák a változások folyamatát. Tudásukkal és hitelességükkel hozzájáruljanak az érdemi társadalmi párbeszéd elindulásához, magasabb cselekvési szintre emeléséhez.
A pontok szólnak a természet stabilitásáról, a cselekvési kényszerről, a környezeti erőforrások helyes használatáról, a globális gazdaság működéséről, annak rendszerszintű átalakításának szükségességéről.
A tudósok arra is figyelmeztetnek, hogy meg kell haladni az önmagáért való gazdasági növekedésre épülő szemléletet.
„A gazdaság valódi célja az kell legyen, hogy biztosítsa a »jó életet« mindenki számára Földünk természetes megújulóképességén belül.”
A közös cselekvés hajtóerővé változtathatja a klímaszorongást – áll a 10. pont címében, s a kiáltvány egyszerre ösztönöz, és zárul optimistán.
„Minden embernek van módja tenni egy élhetőbb jövőért, hiszen mindenki számos társadalmi szerepében befolyásolja a jövőt; fogyasztóként, választópolgárként, példaképként, befektetőként, munkájában vagy bármilyen egyéb közösségben, másokra is ható tevékenységén keresztül. A megoldásban való sokrétű részesedésünk felismerése a klímaszorongást pozitív, közös cselekvéssé változtathatja.”
(Fotók: Pexels.com)
