Már a magyar mozikban is látható az a francia dokumentumfilm, mely a multicégek adóelkerülési módozatait és offshore-világát leplezi le.
Elmúlt már az az idő, amikor még készpénzzel érkeztek meg az emberek külföldről Svájcba, és helyezték el a bankókat névtelenséget ígérő svájci bankokban. Ma úgy fest a pénzmosás – és ezzel együtt az adóelkerülés –, hogy az elkövetők arra offshore-cégeket használnak. Nem egyet, nem kettőt, hanem sokat. Akad, akinek tíz, húsz, vagy akár száz ilyen cége is van. A pénzt az egyikből mozgatják át a másikba, hogy legyen gazdasági aktivitás. Ezek a pénzek adócsalásból, pénzmosásból, korrupcióból származnak. Mindezt Yves Bertossa, a svájci Genf kanton összetett bűnügycselekményekért felelős főügyésze állítja. Kamerák előtt, az Adóztass, ha tudsz (Tax Me If You Can/La [très] grande évasion) című dokumentumfilmben.
Így csalják a multik az adót
Ritka, hogy egy dokumentumfilm mozikba jusson, különösen magyar filmszínházakba. Még ritkább, hogy az egy gazdasági témával foglalkozó alkotás legyen. Márpedig a Yannick Kergoat által írt és rendezett francia mű szeptember vége óta a hazai vetítőtermekben is látható.
A tényfeltáró mű csaknem két órán át járja körbe, hogyan igyekeznek elkerülni a multinacionális cégek az adózást. Miként sikerül eldugni, eltitkolni valós bevételeiket, nyereségeiket, és elcsalni a rájuk eső adót. Milyen fondorlatokkal tudják kijátszani a politikai és gazdasági rendszerek hibáit, a törvények kiskapuit. De az is kiderül, kik segítik őket e nagy játszmában, kik a bűnrészesek. Nem mások, mint nagy könyvvizsgáló cégek, ügyvédi irodák, jogászok, bankok, politikusok. A szálak offshore-cégek szövevényes hálóján át vezetnek az Európai Unión, Svájcon át az Egyesült Államokig, s az adóparadicsomot jelentő távoli kis karibi szigetekig.
Érzékletes grafikonok, ábrák, animációk segítségével látjuk a folyamatokat, miként tűnnek el a pénzek az adóhatóságok szemei elől. Az adózás elkerülése ellen küzdő szakemberek: egyetemi oktatók, kutatók, politikusok világítják meg a hátteret. Igyekeznek kibogozni a szálakat, s mondják el véleményüket.
Panama-akták és LuxLeaks
A kérdést vizsgálók helyzetét megkönnyítik azok a nyilvánosságra került adócsalás-sorozatok, botrányok, amelyekkel egy ideig a napi hírek is tele voltak. Ezek egyik volt a Panama-akták néven elhíresült szivárogtatás, a másik pedig az úgynevezett LuxLeaks. A két ügy részletes elemzéséből és példázataiból kaphatunk pontos képet arról, miként is sikerül elrejteni a vállalkozásoknak jövedelmüket.
Egy panamai adójogi irodából 2015-ben dokumentumok milliói szivárogtak ki, s több száz újságíró nyomozását követően 2016 áprilisában 240 ezer offshore-cég létezésére derült fény, 21 adóparadicsomban. Az ügyletek mögött a Mossack Fonseca ügyvédi iroda állt. 12 állam- és kormányfő, miniszterelnökök és családtagjaik, 128 politikai vezető, valamint sztárok, sportolók, gazdasági vezetők lepleződtek le.
A LuxLeaks pénzügyi botrányt is oknyomozó újságírók robbantották ki, 2014-ben. A világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló és pénzügyi tanácsadó irodájának bizalmas információkat tartalmazó dokumentumait vizsgálták át és publikálták. 340 luxemburgi székhelyű multinacionális vállalat adóügyi rendelkezései váltak nyilvánossá. Ezekből kiderült, hogy Luxemburg titkos adóegyezményt kötött velük adójuk csökkentése érdekében – ismerteti a dokumentumfilm. Az országot, és annak adóhivatalát használták fel, hogy jövedelmük után mindössze 0,1–3 százaléknyi adót kelljen fizetniük.
Karibi pénzmosodavilág
Az a gond a jelenlegi adórendszerrel, hogy a főbb szabályokat még 1920-ban hozták, ám a világ alapjaiban változott meg az elmúlt száz évben. Már globálisak az értékteremtési láncok, s a multik többnyire nem ugyanabban az országban állítják elő és értékesítik a javakat. A felhő alapú világban a digitális gazdálkodók, az IT-s multik élen járnak abban, hogy kihasználják a nemzetközi adóegyezmények kiskapuit, s oda vigyék bevételeiket, ahol nincs, vagy alig van nyereségadó – hallható a filmben. A szakemberek fel is sorolnak néhányat ezen országok, térségek közül: Kajmán-szigetek, Bermuda, Brit-Virgin-szigetek. De megemlítik az Egyesült Államokon belül Delaware, Dél-Dakota, Wyoming, Nevada államokat is, mondván, hogy ami a jogi transzparenciájukat illeti, a leghírhedtebb karibi területekkel vetekednek.
A multik óriási lehetőségekkel rendelkeznek a kkv-kkal szemben, melyek többségének helyben kell adóznia, míg a multik offshore-cégekbe helyezhetik át nyereségüket, leányvállalataikon keresztül. Ez pedig a gazdaság minden területén óriási előnyt jelent számukra.
Offshore-cég = valaminek az elrejtése
A filmben megszólaló szakértők állítják: egy offshore-cég célja valaminek az elrejtése. A szakértők példaként említik, hogy az offshore-vállalatok szövevényében – egyik fiktív cég tulajdonosa egy másik, annak egy harmadik – sikerül a valódi tulajdonosról leválasztani a portfóliókat, befektetéseket, alapokat.
Gabriel Zucman közgazdász becslése szerint a magánvagyonok esetében az ingatlanvagyon 8 százalékát offshore adóparadicsomokban helyezték el. A világ ingatlanvagyonának 8 százaléka, 7 ezer milliárd euró, az anyagi javak majdnem 50 százaléka van adóparadicsomokban.
Sokk
Tíz évvel ezelőtt a világ négy legnagyobb könyvvizsgáló irodájának képviselőjét beidézték egy brit parlamenti bizottság elé. Margaret Hodge, a brit munkáspárt egykori minisztere, aki 27 éven át volt brit parlamenti képviselő, így emlékezik:
„Valósággal sokkolt, hogy a legbriliánsabb szakemberek azzal töltik az idejüket, és azzal keresik a pénzüket, hogy kitalálják: gazdag emberek és globális nagyvállalatok hogyan bújhatnának ki erkölcsi felelősségük alól, hogy a köz javára beleadjanak a közösbe. Mi pedig hagyjuk, hogy ezt megtegyék.”
Az univerzális mondanivalójú dokumentumfilmet már több tucat országban mutatták be, francia, angol, spanyol nyelvterületen egyaránt. Megjárt fesztiválokat is. Magyarországon a Pannonia Entertainment gondozásában láthatjuk.
(Képek forrása: Pannonia Entertainment)
