Átlagban naponta 3,8 órán át nézünk televíziót, 3,4 órát hallgatunk rádiót, 1,6 órában olvasunk online híroldalakat, 2,4 órát töltünk a közösségi média felületein és 1,2 órát lapozzuk a nyomtatott sajtót. A magyar média általános helyzete mégsem ad okot optimizmusra – derül ki egy friss kutatásból.
Televízió, rádió, online- és print kiadványok, közösségi média, streaming. Sok lehetőség nyílik ma médiafogyasztásra.
Melyek ma a legnépszerűbb médiacsatornák? Mit, mikor és miért kapcsolunk be, mire kattintunk leginkább? Mely médiumoknak hiszünk legjobban, milyen forrásban kételkedünk a leggyakrabban? Milyen médiumok iránt a legkevesebb és a legnagyobb a bizalom?
E kérdésekre keresett választ Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által megrendelt, Médiatudatosság és a médiába vetett bizalom című alapos kutatás a magyar médiafogyasztásról.
Vezet a televízió
A felmérés szerint legtöbben televíziós csatornák műsoraiból tájékozódnak. A 18–79 éves lakosság 71 százaléka naponta bekapcsolja tévékészülékét, s az emberek a legtöbb médiaidőt is tévénézéssel töltik. Míg a hagyományos médiumok (televízió, rádió, nyomtatott sajtó) az idősebb korosztályok körében, az online média – főként a közösségi média – a fiatalabbak körében népszerűbb.
Az egyes médiumokat naponta fogyasztók átlagosan 3,8 órán át néznek televíziót, 3,4 órát hallgatnak rádiót, 1,6 órában olvasnak online híroldalakat, 2,4 órát töltenek a közösségi média felületekein és 1,2 órát fordítanak nyomtatott sajtó olvasására.
Óra/hét azok körében, akik legalább hetente nézik/olvassák/hallgatják az adott médiumot
A hírfogyasztásnak is a televízió az elsődleges felülete, ami a gyakoriságot illeti. A napi tévénézők kétharmada néz híreket. Főként a férfiak, valamint a 60 év feletti korosztály, illetve a nyugdíjasok. A közösségi médiát a felnőttek kétharmada figyeli naponta. A 60 év felettiek látogatják ritkábban e felületeket, míg az ennél fiatalabbak többsége naponta megnyitja valamelyiket. A felnőttek bő harmada olvas online sajtót, hallgat rádiót mindennap, míg nyomtatott sajtót csupán 7 százalék vesz kézbe ilyen gyakorisággal, harmaduk soha nem teszi ezt.
Alacsony bizalom, kritikus szemlélet
Általánosságban alacsony az egyes médiumokba vetett bizalom, igaz sok válaszadó inkább bizonytalanságot vagy kritikus hozzáállást mutat, mint bizalmatlanságot. A televízió a legmegbízhatóbbnak ítélt médium, míg a nyomtatott sajtót tartják a legkevésbé hitelesnek.
A médiatartalom hitelességének megállapításakor sokkal többet számít a konkrét csatorna megítélése, mint a platform típusa. A bizalom a 18–29 évesek körében a legmagasabb, bármelyik médiumot tekintve. Minél idősebb valaki, annál kritikusabban szemléli a médiumokat, bármelyikről is legyen szó. A politikai híreket figyelembe véve a televíziót a lakosság harmada tartja a legmegbízhatóbbnak, megelőzve az online sajtót. Utóbbit azonban kevésbé tartják elfogultnak. Ám a legmegbízhatóbbnak ítélt televízió az, amit az emberek a legnagyobb mértékben (72 százalékban) minősítenek elfogultnak. Vagyis az elfogultság és a megbízhatóság nem feltétlenül mond ellent egymásnak – jegyzik meg a kutatók. Ugyanakkor nagy az igény arra, hogy a média a lehető legnagyobb mértékben legyen független a politikai hírekben.
E kérdésben a kutatók így összegeznek:
„Bonyolult kérdés, hogy a lakosság a függetlenséget meg tudja-e ítélni, vagy esetleg azt érzi inkább függetlennek, aminek a tartalmával egyetért. Ez utóbbi tűnik valószínűnek annak alapján, hogy éppen a legkevésbé függetlennek tartott televízió az, amiben általánosságban a legjobban bíznak, és hogy az álhírek értékelésében is erősebb befolyásoló tényezőnek tűnik a saját véleménytől való eltérés, mint a tények ismerete.”
Fontos lehet a források ellenőrzése
Majdnem a teljes lakosság szokta legalább néha azt érezni, hogy az általa látott, olvasott vagy hallott hírek ellentmondásosak. Mindössze az emberek harmada érzi úgy, hogy könnyű megállapítani, melyik hírcikk hiteles. A hitelesség megítélése szempontjából kulcsszerepet játszik, ha ugyanazt az információt több különböző forrás is megerősíti – akár a médiafogyasztó ismerősei –, vagy maga a tartalom több forrásmegjelöléssel rendelkezik. Tízből hatan figyelnek a forrásokra, honnan tájékozódnak. Aki odafigyel az általa fogyasztott médiatartalmak forrására, nagyobb valószínűséggel ellenőrzi a konkrét linket is, amelyre rákattint. Ez utóbbi az online médiatartalmat fogyasztók felére igaz.
A tudatosságról a vizsgálat alapján a felmérést összegzők érdekes következtetést vontak le:
„Nagy általánosságban nem igazolható az a feltételezés, hogy a médiatudatosság az életkor előrehaladtával csökken, míg az iskolai végzettség emelkedésével nő. A forrásokra való odafigyelés az iskolai végzettség és az életkor előrehaladtával is nő, ami az életkor estében valószínűleg inkább egy megszokást, ragaszkodást jelent, mintsem tudatosságot. A domain felületekre, linkekre való odafigyelés esetében az összefüggés, bár fennáll, nem lineáris: a 45 év alattiak, illetve a legalább érettségivel rendelkezők tekinthetők ebből a szempontból tudatosabbnak.”
Hírek és álhírek
A felnőtt magyar lakosság nagy része találkozott már olyan információval, amely később hamisnak bizonyult.
A dezinformáció terjesztésében egyértelműen kiemelkedik az online média: 86 százaléka azoknak, akik már olvastak hamis hírt, online híroldalon vagy közösségi médiában látták azt. A torzítás, a dezinformáció észlelése jól kimutatható hatással van a bizalmi szintre: minden médiaplatform esetében alacsonyabb azoknak a bizalmi szintje, akik már találkoztak ilyen hírrel. Akik úgy vélik, hogy olvastak hamis hírt, háromnegyedük politikai témában érzékelte azt. Ebből arra is lehet következtetni, hogy ez sok esetben inkább egyet nem értést jelent.
Ki, hol, mire figyel
A felnőtt magyar lakosság 60 százaléka szokott valamennyire figyelni arra, hogy milyen forrásokból tájékozódik a médiában. Például tudatosan keres vagy elkerül bizonyos médiacsatornákat. Az emberek 29 százaléka saját bevallása szerint nagyon odafigyel erre, 15 százaléka egyáltalán nem vagy inkább nem figyel oda tájékozódásának a forrására, míg 24 százalék bizonytalan a kérdésben: figyel is meg nem is.
A kutatók megállapítása szerint az is számít, milyen településen él a médiafogyasztó és milyen az iskolai végzettsége:
„A községben élők átlag feletti arányban bíznak a televízióban és a rádióban, ugyanakkor a szintén hagyományosnak tekinthető nyomtatott sajtónak inkább a vármegye-székhelyek, vármegyei jogú városok lakói szavaznak bizalmat. A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők átlag feletti arányban bíznak meg mindegyik vizsgált médiumban, ezáltal ők eshetnek legkönnyebben áldozatul a véletlenül hibás vagy szándékosan félrevezető tartalomnak, minden felületen. A felsőfokú végzettségűek szinte minden médiumhoz átlag alatti bizalmi szinttel fordulnak, aminek oka a tudatosabb médiafogyasztásban kereshető.”
Ötből három felnőtt magyar egyik médiumot sem értékeli a közepes szintnél megbízhatóbbnak. Ebből ötből egy csak kis mértékben vagy egyáltalán nem bízik meg bennük, a maradék közepes mértékben. Ez rendkívül negatív képet fest a média megítélésének általános helyzetéről – állapítják meg az elemzők. A bizalom alapvetően a fiatalabb korosztályban magasabb, valamennyi médiumot tekintve. Minél idősebb valaki, annál kritikusabban szemléli az összes felületet.
Cél, módszertan, torzítási tényezők
A kutatás célja az volt, hogy jobban megérthetők legyenek a médiatudatossággal és a médiába vetett bizalommal összefüggő vélemények és szokások a 18 éven felüli magyar lakosság körében.
Az adatfelvétel VeVa kutatási panelen készült online kérdőív (CAWI) kitöltésével 2024. december 9. és 2024. december 19. között. A célcsoport a 18 és 79 év közötti felnőtt magyar lakosság volt, 1103 fős a mintamérettel. A minta reprezentatív volt a felnőtt magyar lakosságra nézve: nem, korcsoport, iskolai végzettség és településtípus szerint.
A kutatók megjegyzik: mivel a válaszadók saját véleményüket, megélésüket, tapasztalataikat fogalmazzák meg, a tájékozottságra, tudásra vonatkozó kérdéseknél általában pozitív irányba torzítanak. A felmérés alapján a magyar lakosság valószínűleg ezért tűnik valamelyest tudatosabb, tájékozottabb médiafogyasztónak mint amilyen valójában.
A dezinformációra vonatkozó kérdések esetében azokat az álhíreket, amelyeket a válaszadó nem ismert fel, kérdőívvel sem lehet azonosítani. Az is előfordulhat, hogy egyesek dezinformációnak minősítenek olyan híreket is, amelyek valósak, de nem értenek velük egyet. Az ilyen jellegű torzítások kérdőíves kutatásokban nem feltárhatók – jegyzik meg a kutatók.
(Az ábrák forrása: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, nyitókép: Pexels)
