Hogy élnek az emberek az IT-világ központjában? Szerzőnk ott élő barátját látogatta meg, e kérdésre együtt válaszolnak.
Sok startup-alapító vágya, hogy Szilícium-völgyben jegyeztesse be cégét, és kezdjen el dolgozni, illetve folytassa otthon megkezdett munkáját. Hogy itt teremtsen kapcsolatokat, kössön üzleteket. Építse fel vállalkozását, s szerezzen tőkét. Hogy „közel legyen a tűzhöz”.
A World’s Wealthiest Cities Report 2024 című jelentés szerint New York Cityt követően a világ legtöbb dollármilliomosa Bay Areában él. Azaz az Egyesült Államokban Kalifornia állam északi részén, mely magában foglalja San Francisco városát, a San Francisco- és a San Pablo-öblöt körülölelő városi régiót, beleértve a Szilícium-völgyet is.
E térség töretlen ütemben fejlődik, lakóinak száma megközelíti a 8 milliót. A Henley & Partners és a New World Wealth évente megjelenő összeállítása szerint az elmúlt tíz évben csaknem megduplázódott az itt élő dollármilliomosok száma. Kimutatásuk szerint több mint 305 ezer embernek van legalább 1 millió dollárja, 675-en százmillió dollárnál is többel gazdálkodhatnak, és e környéken életvitelszerűen 68 milliárdos is él. (Lásd erről bővebben az Ezekben a városokban él a legtöbb dollármilliomos és milliárdos című írásunkat.)
Ki számít gazdagnak Szilícium-völgyben?
E kérdésen kezdett el gondolkodni barátom is, miután elolvasta a Henley & Partners legfrissebb jelentését. Gábor Heves megyéből elszármazott jogász, 15 éve él magyar feleségével az Öbölben.
„Palo Altóban, az utcánkban egy egyszerű ház, zsebkendőnyi kerttel 5 millió dollárért kelt el nemrég” – kezdi felvázolni az ingatlanpiacot. A régióban egy átlagos, az Európában megszokottnál sokkal rosszabb minőségben épült négyszobás házat, kis kerttel 2–3 millió dollár alatt a környéken sehol nem lehet kapni, vagy havi 4–5 ezer dollárnál olcsóbban bérelni.
Az, hogy az ingatlanvásárlást a többség csak havi több ezer dolláros törlesztőrészletű hitellel tudja finanszírozni, nem lepett meg. Az viszont igen, hogy ehhez még az érték 1 százalékának megfelelő éves ingatlanadó is társul. További havi 4000–5000 dollár kell a megélhetésre.
Kaliforniában az élelmiszer- és szolgáltatásárak szignifikánsan az európai árak felett vannak, és már a benzin sem legendásan olcsó, tapasztaltam magam is. Így egy kétgyermekes családnak, szolid házzal, autóval, évi egyszeri nyaralással legalább évi 200 ezres bruttó jövedelem kell az egyszerű megélhetéshez. „De ennyivel nem az Európában megszokott középosztálybeli komfortban él, különösen, ami a lakhatást illeti” – jegyzi meg barátom.
Európai középosztály vs. amerikai middle class
Gábor szerint évi bruttó 600 ezer dollár körüli családi jövedelem kell a valódi középosztálybeli élethez. Ennyit például két ügyvéd tud megkeresni egy nagy ügyvédi irodában, sok-sok év eltelte után. „Tehát ez egy jóval szűkebb kör, mint a nyugat-európai középosztályé.” Nekik áll rendelkezésre az említett listában alapul vett 1 millió likvid dollár, ami legalább 4–5 millió dolláros összvagyont feltételez.
Az évi 60–80 ezret kereső átlag albérletben vagy nemzedékek óta öröklődő, többgenerációs családi házban él, ahol minden, nem feltétlenül szükséges szoba ki van adva. „Frusztráló helyzet. Minimális privátszféra. Állandó anyagi gondok. Feszült légkör” – írja le Gábor a middle class mindennapjait. Magam is tapasztaltam, hogy nagy a kínálat az Airbnb-weboldalon családi házak vendégszobáiból.
Ezért egyre többen használjak ki az Egyesült Államokban elterjedt távmunka lehetőségét, és költöznek olcsóbb államokba. „A legnépszerűbb a Kaliforniát nyugatról határoló Arizona.”
Gábor szavait igazolja, hogy 2019 óta csökken az állam népessége. 2060-ra az 53 milliós lakosságszám 40 millióra zsugorodását prognosztizálják. A jelenségre már széles körben ismert kifejezés is van: „The California exodus”.
Szalonkommunisták és magángéppel repkedők
Gábor három csoportba sorolja az amerikai vagyonosokat. Vannak, akik alsó-középosztálybeli látszatát keltik, mert elvben megvetik a gazdagságot. Viszont pazar villákban élnek, ahol a személyzet végez minden munkát. „Tipikus attitűd Berkelyben.”
A gazdagok második csoportját a quiet luxury, az új életmód- és divattrend követői alkotják. Villaparkokban laknak, s Mercedesszel vagy Teslával járnak. „Látszik rajtuk a jóllét, de próbálják átlagembernek mutatni magukat, és kapcsolatban maradni a való világgal.”
A harmadik csoportban, a dollármilliárdosok között a privat jet, azaz a magánrepülő a státuszszimbólum. Alkalmazottjaik közül is kevéssel érintkeznek, nagyon bizalmatlanok. „Vagyonukról, üzleti ügyeikről saját körükön kívül csak olyanokkal beszélnek, akikről tudják, hogy munkájuk révén, például ügyvédként vagy bankárként bizalmi munkakapcsolatban állnak milliárdosokkal. Kötetlenül csak társasági eseményeken lehet beszélni velük.”
A startupokkal gyakran dolgozó Gábor elárulja: a feltörekvő vállalkozók egyik legnehezebb feladata kapcsolatokat építeni e körben, pedig „döntő jelentőségű, mert ők a tipikus tőkebefektetők.”
A gazdagságról lehet tudni, de alig lehet látni
Gábor véleménye egybevág benyomásaimmal. A gazdaságot csak az autók és a házak mutatják Kaliforniában. A városok képét a hajléktalanok és az elhanyagoltság dominálja. „Az amerikaiak hozzászoktak az út szélén hagyottak látványához, a szemetes közterületekhez és a rossz utakhoz. Nem zavarja őket, ezért az önkormányzatok alig költenek erre.” A kaliforniai szociális ellátórendszer sokkal jobb az Egyesült Államok átlagánál, de jóval gyengébb a magyarénál, a nyugat- és észak-európaihoz pedig nem is hasonlítható.
A tömegközlekedés néhány nagyváros metróhálózatát leszámítva nem alternatíva: rossz és drága. „Amikor tömegközlekedtem, havi 400 dollárt fizettem” – mondja Gábor. Nekem pedig eszembe jut, miként hüledeztem a San Franciscó-i metrónapijegy ára miatt. (24 dollárba került, de applikációval már 14 dollárért is meg lehet venni.) Érthető, hogy szinte mindenki autózik, ezért is rengeteg a dugó.
Aki igazán gazdag, nem konfrontálódik ezzel. „Megteheti, hogy nem a rush hour alatt ül kocsiba. A gyerekeket sofőr viszi iskolába, a beszerzésekről a háztartási alkalmazottak gondoskodnak.”
San Francisco utcáin
A belvárosokkal éles kontrasztban áll néhány előváros, a Szilícium-völgy és sok óceánparti kistelepülés: villák, ápolt közterületek, karbantartott úthálózat. De ne gondoljunk szebbre, jobbra, mint az európai átlag. „A nagyvárosok közül csak New York City trendi, de a manhattani penthouse mindig városon kívüli villával párosul.”
A korábban jóhírű, európaias, rendezett San Francisco lejtmenetben van – járt a fejemben séta közben. Az impozáns városháza környéke napközben is veszélyes az ottlévő hajléktalanok és leépült drogosok miatt. A két–három, még mindig jómódú negyedet a dombokon, a város jelképeinek számító színes, faszerkezetes sorházakkal no go övezetek határolják. „Egész apartmanházak állnak üresen. A város a Covid idején romlott le drámaian, amikor a centrumba költöztették a segélyhelyeket” – magyarázza Gábor.
A biztonságnak ára van
Gábor szerint az amerikaiak ehhez szoktak hozzá, ezért természetesnek veszik a rossz közbiztonságot, ami sokat ront az életminőségen. Az Öböl második legnagyobb települése, Oakland a statisztikák szerint az Egyesült Államok egyik legveszélyesebb városa. A szomszédos Berkelyben jobb a helyzet, engem mégis sokkol a világhírű egyetemi város: elhanyagolt kertvárosok, ápolatlan kertek, rossz állapotú sorházak; hajléktalanok sátortábora az egyébként gyönyörű kampusz tőszomszédságában; leépült drogosok mindenfelé. „15 évig éltünk ott, tényleg ilyen. Szinte nincs olyan ismerősöm, aki ne esett volna fegyveres rablás áldozatául.” A város mégis népszerű, a rossz állapotú kis házak milliókba kerülnek. „Jó a fekvése. Át lehet biciklizni San Franciscóba, kár, hogy a partmenti bicikliút környéke életveszélyes…”
„Az upper middle class kapcsolati hálójával és gazdasági súlyával eléri, hogy legalább saját negyedeiben, elővárosaiban rend és biztonság legyen.” Erre példa Tiburon, az Öböl San Franciscóval szemközti oldala. Idilli képet festett, amikor az utcáin sétáltam. Az igazán gazdagoknak ez még kevés: évente dollármilliókat költenek saját biztonsági szolgálatra. A kaliforniai gazdagságnak ára van…
Középpontban az AI
Több állam, a legtudatosabban Texas igyekszik kihasználni Kalifornia imázsának kopását. Az állam látványos sikere volt, amikor a Tesla áttette székhelyét Palo Altóból a texasi fővárosba, Austinba. S minapi hír, hogy Elon Musk X közösségimédia-vállalkozása is Austinba költözik, SpaceX rakétacégének központi irodáját pedig a szintén texasi Boca Chicába helyezi át.
Kalifornia mindezek ellenére változatlanul az innovációra és a kockázatra nyitott tőke otthona. A Szilícium-völggyel összevethető startup-központ nincs sehol a világon, és az itteni cégalapítások száma sem csökken. Manapság különösen sok az olyan startup, amely a mesterséges intelligencia fejlesztésén dolgozik.
(Fotók: Petrus Szabolcs; a második galéria záróképén balra a szerző, és Gábor láthatók.)
