A magyar startup ökoszisztéma egyik legmeghatározóbb alakja, Hild Imre évtizedek óta támogatja az innovációt és az induló vállalkozásokat. Az Egyesült Államokból hazatérve két sikeres startupot épített fel, majd a hazai akcelerátorok úttörőjeként segítette a vállalkozásokat skálázódni. Jelenleg az Obuda Uni Venture Capital (OUVC) vezérigazgatója, ahol a jövő technológiai megoldásait támogató startupokat mentorálja és finanszírozza.
Az OUVC egy 10 milliárd forintos kockázatitőke-befektető és venture studio, amely az ipari automatizáció, egészségügy és fenntarthatóság területére összpontosít, különös figyelemmel az AI, deeptech és robotika technológiákra. Fontos célkitűzésük hogy magyar csapatokat, magyar technológiát támogassanak, bárhol legyen is az a világon. Emellett céljuk, hogy kaput nyissanak az egyetemi innovációk számára, és hidat építsenek a piac, valamint a kutatás-fejlesztés között.
Interjúnkban arra voltunk kíváncsiak, hogy a szakember hogyan látja a hazai startup ökoszisztéma fejlődését, milyen kihívásokkal küzdenek a feltörekvő vállalkozások, s milyen lehetőségek rejlenek a hatékony mentorálásban és befektetésekben.
Melyek voltak pályád során a legfontosabb állomások?
11 év egyesült államokbeli lét után tértem haza. Először megalapítottam a Hild Életjáradékot, majd az OTP Életjáradék első vezérigazgatója lettem. A 2008-as hitelválság után az internetes vállalkozásokra, startupokra kezdtem fókuszálni. Dolgoztam kockázatitőke-alapokkal, de főként a startupok fejlődésének támogatása érdekelt. Ennek érdekében 2012-ben megalakítottuk az egyik első akcelerátort, az iCatapultot. Ezt követte aztán több magyar és nemzetközi akcelerációs tevékenység. Az akcelerátorok után egy nagy oktatási programot indítottam, melynek célja a nemzetközi piacra lépésre való felkészítés volt. Később egy nagy tanulási és tapasztalatszerzési projekt építésébe kezdtem Tel-Avivban. Ennek célja az volt, hogy az európai ökoszisztémákban dolgozó emberek megtanulják az izraeli startup-világ működését, és elsajátítsák az ottani módszereket.
És az elmúlt években mivel foglalkozol leginkább?
Az elmúlt öt év főként az ökoszisztémák elemzésével, tanácsadással és azok vizsgálatával telt. Emellett startupokat és partnertanácsadókat támogatok. 2023 óta az OUVC-t vezetem, amelynek célja 28 millió euró befektetése, remélhetőleg 50–60 cégbe.
Milyen kihívásokkal találkoztál pályafutásod során, és hogyan integráltad ezeket a vezetői szerepedbe?
A 90-es években még nem voltak olyan tanulmányi lehetőségek, programok mint manapság. Vagy magad megoldottad a külföldi tanulmányok elérésével járó feladatokat, vagy maradtál itthon. Engem itthon soha nem vettek fel egyetemre, pedig ötször próbálkoztam. Amikor az egyik legjobb amerikai egyetemre, a Cornellre jelentkeztem, oda pedig elsőre, teljes ösztöndíjjal felvettek. Ez így önmagában elég sokat elmond a személyes lehetőségekről odaát. Egyetem után a Wall Streeten dolgoztam, ott átéltem szeptember 11-et, majd hazajöttem. Ezek az élmények formáltak.
A legnagyobb tanulság, amit levontam, hogy miként lehet gyorsan elindítani dolgokat, és adaptálódni. A mai világ túl strukturált, a sok lehetőség már elkényelmesíti az embereket. A vállalkozásoknál is azt látom, nagy az igény arra hogy előre megtervezzék az ismeretlent – pedig az első időszak épp az ismeretlen felfedezéséről szól. Amit a vállalkozó gondol a piacáról, az az esetek túlnyomó többségében nem egyezik a valósággal.
Hogyan lehet ezt a felfedezési folyamatot hatékonyabbá tenni?
Az ügyfél visszajelzése kulcsfontosságú, ezzel kell kezdeni. A termék lényegét, az ún értékajánlatot olyan embereken kell tesztelni, akik őszinték, nem csak udvariasságból dicsérik. Barátok, ismerősök a mi kultúránkban inkább elhallgatják a kritikájukat, mert nem akarnak megbántani, nem jön át tőlük a vásárló őszintesége. Ha valaki azt mondja, hogy egy ötlet „érdekes”, az valójában azt jelenti, hogy nem lát benne potenciált, de nem akar megbántani. A vállalkozó „üzemanyaga” ilyenkor a kendőzetlen őszinteség, és a lényeglátási képesség, amivel fel tudja gyorsítani a tudás megszerzését.
Mi motivált arra, hogy csatlakozz az OUVC-hez?
Mindig olyan rendszerváltozásokat szerettem előidézni, amelyek nagy hatással vannak. Az egyik első sikerem a HILD Örökjáradék volt, amely az egyik első portfólió alapú életjáradék cég volt, és ezzel iparágat teremtett. Az 30 milliárdos céggé nőtte ki magát szűk három év alatt. Míg az OTP Életjáradék, melyet ezután vezettem, 18 milliárdig jutott. Ez 2008-as forint, amikor egy négyzetméter ingatlan 200 ezer forint volt Budapesten.
Mindig olyan környezetet szeretek teremteni, melyben jelentős változások indulhatnak el, ami egy kicsit megváltoztatja a világot. A vállalkozói pálya számomra mindig erről szólt.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most vágnak bele a startup világba?
Először is: vállalkozzanak, ne hagyják magukat eltéríteni. A kitartás nem egy hétre szól, hanem tíz évre. De ez nem azt jelenti, hogy minden visszajelzés ellenére ugyanazt kell csinálni, hanem azt, hogy a cél eléréséhez alkalmazkodni kell. Ha jól alkalmazkodnak, és a piac véleményére hallgatnak, akkor szinte mindig célba érnek.
Másodszor: figyeljenek a piacra, tegyenek fel jó kérdéseket, és tanuljanak folyamatosan.
Harmadszor: az időzítés kulcsfontosságú. Egy öt évvel ezelőtti ötlet mostanra elavulhatott. Steve Jobs példája jól mutatja ezt: az iPhone sikere több technológiai trend egybeesésének köszönhető. Ha valaki felismeri a megfelelő pillanatot, az óriási előny lehet.
Hogyan lehet ezt a tudatosságot fejleszteni?
Legyenek fiatalon türelmetlenek! Gyorsabban kell elérni a célokat. Az MVP-t (minimum viable product) nem hónapokig kell építeni, hanem minél előbb ki kell vinni a piacra.
Ne várjanak másokra, és főleg ne a befektetőkre. Azokat a startupokat vonzzák a befektetők, amelyek önerőből is képesek működni, nem csak pénzért cserébe.
És milyen szerepet tölt be ez az egyetemi háttérrel rendelkező tőkealap a magyar startup ökoszisztémában?
Már körülbelül tizenöt éve foglalkozom az ökoszisztémával. Tudom, hogy ez nem egy amorf, megfoghatatlan dolog, hanem igenis befolyásolható – de mindig alulról, a piacról jövő kezdeményezésekkel. Nem lehet kívülről irányítani, viszont, akár egyetlen szereplőként el lehet kezdeni működni egy elv, egy hitvallás vagy program mentén.
A mi programunk az, hogy mindenkit meg szeretnénk hallgatni. Annyira kicsi még a budapesti ökoszisztéma, hogy már az is siker, ha valaki eljön hozzánk, és tudunk neki segíteni, akár tanácsot adni. Sokszor előfordul, hogy még azelőtt elkezdünk együtt dolgozni egy céggel, mielőtt befektetnénk. De ehhez tudni, érezni kell, ki az akivel nem pazaroljuk az időt és az energiát, hanem együttműködve akar előre menni.
Miért fontos ez a hozzáállás?
Mert ha valakin látjuk, hogy hasznos tagja lesz az ökoszisztémának, akkor már önmagában jó befektetésnek tekintjük. Ezen túl tudatosan vállaljuk, hogy az egyetemi környezetben ismeretterjesztést végzünk a kockázati tőkéről és az ökoszisztémáról.
A mai napig nincs jól kialakult rendszer arra, hogy egy vállalkozó honnan tanulhatna a kockázati tőkéről. Ha valaki meg akarja érteni, hol és hogyan lehet ezt elsajátítani, elég nehéz pontos választ adni. Van néhány kurzus, program itt-ott, de nincs egy olyan elfogadott általános gyakorlat, ami köztudott, és emiatt kvázi megkérdőjelezhetetlen lenne. Ez is mutatja, hogy az ökoszisztéma még mindig kezdeti fázisban van. Bár vannak előrelépések, jó egyéni kezdeményezések és együttműködések, ezek önmagukban nem elegendők.
Ez azért van így, mert az ökoszisztéma fejlődéséhez szükségesek olyan kezdeményezések, amelyeket nem lehet pusztán magánérdekből elindítani, mert rövid távon nem látszik a hasznuk. Például az ökoszisztéma olyan dolog, amely mindenki számára hasznos, mivel minél ismertebb egy ökoszisztéma, minél inkább vágynak startupok, vállalkozók egy adott ökoszisztémában élni és dolgozni, annál jobban felértékelődik az az ökoszisztéma, és így minden benne levő startup is.
Említenél erre egy konkrét példát?
Ha van egy magyar startup, amely 10 millió forint bevételt termel Budapesten, annak az értéke teljesen más, mintha ugyanez a cég Londonban működne. Holott ugyanazok az emberek, ugyanazt csinálják.
A cég életének első öt–hét évében a befektető értéke jelenti a cégértéket, Ő pedig azt látja, és tapasztalja hogy egy fejlettebb ökoszisztémában nagyobb az esély a növekedésre. Egy startup ott tud igazán sikeres lenni, ahol a tevékenységét és működési modelljét többen értik, több a potenciális társalapító, ügyfél, munkatárs, befektető. Minél sűrűbb egy ökoszisztéma annál több a laza kommunikáció, annál nagyobb az „ökoszisztáma intelligencia”. Egy ilyen ökoszisztémában mozgó startup alapból fel tudja gyorsítani a fejlődését. És, ugyanennek az inverzéért nem találunk unikornist egy ismeretlen kisvárosban. A sikeres vállalkozók természetes módon azokba az ökoszisztémákba navigálnak, ahol a legjobb lehetőségek várják őket.
Miben látod az egyik legnagyobb gondot a startupoknál?
A vállalkozók sokszor nem használják ki az elérhető információkat. Tudnak róluk, de nem építik be a gondolkodásukba. Inkább az elsődleges, személyes kapcsolataikra hagyatkoznak, pedig ez nem mindig célravezető.
Egy másik gyakran hallott érv: „Ha lenne is pénzünk megvalósítani a terméket, miért ne csináljuk más pénzéből?” Ez azonban nem meggyőző érv egy befektető számára. Egy jó befektetőt nem lehet rábeszélni, meggyőzni. Akkor lesz sikeres egy üzlet, ha a befektetőben magától megszületik a vágy, hogy támogassa az adott céget. Ez pedig általában nem a termék miatt történik – különösen, ha még nincs is termék –, hanem a vállalkozók személyisége és képességei miatt.
Működik együtt más intézményekkel is az OUVC ?
Igen, természetesen. Magyarországon és külföldön is számos kapcsolatunk van. Nemcsak beszélünk az ökoszisztémáról, hanem aktívan építjük is.
Például az EIT Health, illetve a Startup Factory akcelerátorok partnereként is működünk. Az innovációs ökoszisztémában előadásokat tartunk, és együttműködünk az egyetem különböző karaival. Ezen kívül más egyetemek és iskolák is meghívnak előadásokat tartani.
Milyen eredményeket értetek el eddig?
Az OUVC megalakulása óta 350 cég jelentkezett hozzánk, ennek alapján az egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkezünk a magyar startupok 2024-es, jelenlegi helyzetéről.
Azért is fontos folyamatosan kommunikálnunk a munkánkról, mert sokan még mindig nem hallottak rólunk. Mindig másnak mondom el ugyanazt, és így kevesen hallották kétszer ugyanazt. De ez a munka hozza az eredményeket.
Akadt olyan projekt vagy startup, ami különösen közel állt hozzád?
Ha megmondanám, melyik a kedvencem, a többi három megsértődne. Úgyhogy inkább azt mondom, mindegyik a kedvencem.
Ami viszont érdekes, hogy a portfóliónkban szereplő startupok nagyon különbözőek. Nem egy adott piacra fókuszálunk, hanem a vállalkozókat nézzük. Nem nekünk kell érteni egy adott iparághoz, hanem a vállalkozónak kell szakértőnek lennie benne.
Látsz valamilyen közös jellemzőt a portfóliótok startupjaiban?
Átlagosan fiatalabb vállalkozók vannak nálunk. Egyetlen 40–50 év feletti alapító van, a többiek 35 alattiak, és az újonnan csatlakozók között van 23 éves is. Bár nincs jelentősége a kornak, ez egy érdekes megfigyelés.
Emellett mindegyik cég erősen nemzetközi szemléletű. Van, amelyik már most külföldi piacokon működik, és olyan is, amelyik eleve nemzetközi stratégiával indul. Az ilyen startupokkal sokkal könnyebb dolgozni, mert már az alapoknál megértik, hogy nem egy helyi piacon kell gondolkodniuk.
Összességében hogyan értékeled a magyar startupok nemzetközi versenyképességét?
Alacsony. A tehetség abszolút ugyanolyan jó, vagy még jobb, mint a nemzetközi mezőnyben elérhető tehetség. Ez számomra nagy szívfájdalom, mert a magyar ökoszisztéma nem képes kellő intenzitással és mértékben megmutatni ezt a tehetséget.
Valahogy hiányzik a vállalkozói logikából és életmódból az, hogy egy vállalkozónak láttatnia kell magát a nemzetközi térben. Ha egy magyar startup megjelenik a nemzetközi piacon, nagyon hamar kiderül, mennyire áll készen, ki az, aki ott is megállja a helyét, és ki az, aki inkább hazaszaladna.
Ebből azt a következtetést vonom le, hogy az elmúlt tíz–tizenöt évben nem voltunk eléggé kitéve a nemzetközi játékszabályoknak. Nem volt elég tapasztalata az ökoszisztémának abban, hogyan kell működni, reagálni, vagy milyen intenzitással kell belevetni magát egy vállalkozás építésébe.
A tehetség megvan. Ha olyan programok jönnek létre, amelyek segítik ezeket az embereket, hogy nagyobb ökoszisztémákban megmerítkezzenek, az nagyon hasznos lenne. Gondolok itt immersion kurzusokra – akár egy-két hét, akár egy hónap –, amelyek segítenek megérteni, mi egy adott piac elfogadott működési módja. Így be tudnak illeszkedni abba a környezetbe, amely a legnagyobb értéket teremti.
Magyarországnak akkor lehet unikornisa, akkor lehet magas értékelésű cége, ha ezek a vállalkozások nemzetközileg elfogadottak lesznek. Olyan nincs, hogy valaki „Magyarországon világhírű.” A világban kell világhírűnek lenni, és onnantól kezdve jön a nemzetközi elismerés.
Konkrét lépéseket esetleg meg tudsz fogalmazni?
Igen. Ki kell menni a reptérre, és el kell repülni azokba a nagy ökoszisztémákba, amelyek befogadóak. Viccet félretéve: meg kell tapasztalni azt az együttműködési légkört, ami a nagy ökoszisztémákat jellemzi. Folyamatos kommunikáció, tájékozódás és tájékoztatás – ez az alapműködése a jó fejlődésorientált vállalkozónak.
Európában kiemelkedik London: majdnem minden szakma ökoszisztémájának központja, függetlenül attól, hogy Brexit van-e vagy sem. Emellett Berlin, Párizs, Barcelona, bizonyos mértékig Stockholm, és külön kiemelném Tallinnt.
Tallinn különösen érdekes, mert hasonló méretű város, mint Budapest. Tizenhárom–tizennégy éve kezdtem el járni oda, és akkoriban még felnéztek ránk. Irigyelték például a magyar JEREMIE-programot, ami korai fázisú állami finanszírozást biztosított startupoknak.
Nemrég kaptam egy LinkedIn-üzenetet egy észt embertől, aki emlékezett arra az előadásra, amit akkor tartottam. Azt mondta, hogy végül JEREMIE-program nélkül is megcsinálták. Ő épp a LinkedIn egyik vezetője lett az észt startupja után. Korai internetes sikerekből – mint például a Skype – tanultak, a tőkét jól fektették újabb és újabb startupokba és ma már 14 unikornisuk van.
Érdemes tehát megnézni, mit csináltak jól. Egy 450 ezres város miként tudott ennyi sikeres vállalkozást kinevelni? Röviden: nemzetközileg látszanak és számítanak.
Hogyan segíti az OUVC ezt a nemzetközi piacra lépést?
Nálunk szinte mindenki rendelkezik nemzetközi tapasztalattal. Angolul működünk, így bármikor átváltunk angolra a cégen belül.
A nemzetközi előrelépést szakértők bevonásával segítjük. Vannak dedikált szakértőink, akik tíz–tizenöt éve dolgoznak nemzetközi környezetben. Akad, aki Izraelben menedzsel egy hatalmas alapot. Van, aki egy globális tanácsadó cégnél dolgozik, és startupokat fejleszt. Ők azonnal hozzá tudnak szólni egy startup problémáihoz. Egy egyórás beszélgetésből már kiderül, hogy az adott termék vagy vállalkozó alkalmas-e a nemzetközi piacra.
Gyakran nem is az számít, hogy a termék jó-e, hanem hogy az ember megfelelő-e. Megvan-e benne a vállalkozói alázat. És itt nem alázatosságról beszélek, hanem arról a szemléletről, hogy az ügyfélnek kell először jónak lenni. Ha ezt megérti egy vállalkozó, akkor van miről beszélni.
Tehát már az elején kiderül valakiről, hogy alkalmas-e?
70 százalékban igen. Eddig körülbelül nyolcszáz startupot néztem meg, és egyszerűen az ember egy idő után felismeri, hogy milyen attitűd, önbizalom és csapatgondolkodás szükséges a sikerhez.
Minden a vállalkozón múlik. Nem számít, hogy férfi vagy nő, minden rajta áll vagy bukik.
Ha a piachoz való alkalmazkodás az egyik kulcs, milyen más tulajdonságok kellenek még?
Négy dolgot mondanék:
- Türelmetlenség. Szeretem, ha valaki gyors és hatékony. Egy vállalkozónak az ügyféllel kell foglalkoznia, nem azzal, hogy minket várjon egy befektetői találkozón.
- Kíváncsiság. Sokan nem kérdeznek eleget. Az oktatásunk erre neveli az embereket: tanuld meg, ne kérdezz. De aki kérdez, aki feszegeti a határokat, az megy előre.
- Önismeret. Három típusú ember van: a launcher (indító), az operátor (működtető) és a fixer (problémamegoldó). A gond akkor van, ha valaki rossz széken ül.
- Ne kapkodjon a vállalkozó. Sokszor látjuk, hogy kapkodva alapítanak céget, majd később jönnek rá, hogy az alapítótárssal nem működik az együttműködés. Azok a startupok sikeresek, amelyekben az alapítók már együtt dolgoztak, és ismerik egymást.
A legfontosabb, hogy egy vállalkozó tudja, mit akar, és ne mások véleménye határozza meg a döntéseit. Mi befektetők finanszírozunk, de a cég az alapítóé.
(Nyitókép: InnoMaker Partners)
