Első alkalommal láthatók William Blake romantikus költő és festő látomásokkal teli, fantáziadús alkotásai Magyarországon, a londoni Tate gyűjteményéből kölcsönözve.  

Generációk művészetét inspirálták William Blake (1757–1827) művei. Egyszerre volt költő és képzőművész. Akvarelljei, grafikái, költeményei kifejezték gazdag fantáziáját, irracionalitását, látomásait, melyek a prófécia erejével hatottak korszakának gondolkodóira, és a későbbi nemzedékekre.

William Blake: Enitharmon öröm-éje, 1795 körül (színes metszet, tinta, tempera, akvarell, papír) ©Tate

Hiánypótló kiállítás

A Szépművészeti Múzeumban a Menny és pokol házassága – William Blake és kortársai című új tárlaton több mint száz művet láthatunk.  Blake negyvennél több alkotását, valamint az őt leginkább inspiráló művészek darabjait. Így Henry Fuseli (Heinrich Füssli), Benjamin West, John Hamilton Mortimer festményeit.

„Ez hiánypótló kiállítás, mert William Blake kultusza a magyar művészetet több korszakban, több évtizedben is érintette, és ez a kultusz azt is jelenti, hogy egy olyan művészről és egy olyan korszakról beszélünk, ami időtlen”

– hangsúlyozta a kiállítást megelőző sajtóbemutatón dr. Petrányi Zsolt művészettörténész, a múzeum tudományos főigazgató-helyettese.

William Blake: Newton, 1795 (színes metszet, monotípia, tinta, akvarell, papír) ©Tate

Hasonló korok

Regős Csilla társkurátorral együtt kiemelte: a mai kor sokban hasonlít ahhoz a korszakhoz, melyben ezek a művek születtek, és érdekesek közöttük a párhuzamok. Felbolydult a világ, átrendeződtek a politikai, hatalmi viszonyok, ami hátrányosan érintette a Nagy-Britannia és lakóinak boldogulását. A britek ebben az időszakban elvesztették az amerikai függetlenségi háborút, Franciaországgal csatáztak, miközben odahaza a technikai és ipari fejlődés gyors iramban zajlott. Az érzékeny művészek – élén Blake-kel – költeményekben, festményekben menekültek az irracionalitás, a látomások és a fantázia világába.

A főigazgató-helyettes külön megjegyezte: a kurátor merészségét jelzi, hogy már a kiállítás kezdetén felidézi a magyar párhuzamokat, azokat a műveket és a alkotókat, melyekre hatott Blake művészete. Kondor Béla példaképeként tekintett Blake-re, Borsos Lőrincet, Szerb Antalt és Szabó Lőrincet is megragadta a brit romantika egyik legnagyobb alakjának gondolkodásmódja.

„Ezzel is azt sugallja a kurátor, hogy Blake ideje nem egy izolált korszak művészeti világáról szól, hanem számtalan módon tud kommunikálni a ma felfogásmódjával.”

William Blake: Oberon, Titánia és Puck táncoló tündérekkel, 1786 körül (akvarell, grafit, papír) ©Tate

 Nem ismerték el életében

Blake Londonban élt. Már gyermekkorában elkezdett verseket írni, melyek illusztrálásához rajzokat készített.  Később rézmetszőként dolgozott, sokszor késő éjszakába nyúlóan. Fantáziavilágának hatásosabb kifejezésére számos új nyomatkészítési és festési technikát talált ki. Műveiben gyakran merített radikális politikai nézeteiből, vallásos hitéből és egyben személyes küzdelmeiből. Szerette volna, ha hazájában, melynek határát sohasem hagyta el, nagy művészként tekintenének rá, de ezt nem érhette meg.

A 2025. szeptember 26. és 2026. január 11. között látható átfogó kiállítás – a képek és költemények mellett értő magyarázószöveggel – érzékletesen mutatja be a nagy brit alkotó, valamint néhány kortársának szimbólumokban gazdag alkotói világát, bámulatos képzelőerejét.

Regős Csilla mellett a kiállítás társkurátora a Tate szépművészeti múzeumegyüttesből Alice Insley.

(Nyitókép: Falus Tamás)