Az itáliai település építészeti örökségei mellett felejthetetlen gasztronómiai élményeket is kínál. Ehhez tálal friss ajánlatokat szerzőnk, aki a város lakója.
A Ligur-tenger partján fekvő Genova dicső múltjáról Európa egyik legnagyobb óvárosa tanúskodik, mely a Világörökség része. Az itáliai település többszöri virágzását az építészeti stílusok egyedülálló keveredése is bizonyítja. A hangulatos tereket és utcákat a pékségekből áradó, frissen sülő focaccia, vagy a kis trattoriákat övező pesto illata lengi be.
Hatalmas kikötőjéhez metróval is könnyen eljuthatunk. Több megálló közül is választhatunk, ha a tengerparthoz szeretnénk eljutni. Genova kikötőjéből számtalan luxus óceánjáró indul a Mediterrán-térségbe. A város képéhez ezek a hatalmas hajók már szinte hozzátartoznak.
Ha ilyen Földközi-tengeri utazást tervezünk, indulás előtt, vagy a hajózást követően érdemes egy-két napot a városnak szentelni. Egyszerre kaphatunk élményeket hagyományos városlátogatásból, tengerparti sétákból, és szerezhetünk magunknak kulináris örömöket.
Mi ezúttal elsősorban ehhez adunk tanácsokat.
„A Büszke” város
„La Superba”, „A Büszke” – hangzik a Genovai Tengeri Köztársaság (Repubblica Marinara) Petrarcatól kapott neve. A genovaiak büszkék arra, hogy Velencénél is gazdagabb, hatalmasabb kereskedőállam voltak, mert a kelet mellett nyugatra is nyitottak, lefölözve az amerikai kereskedelem hasznát. A világ első bankházainak köszönhetően pedig országok és uralkodóházak váltak adósaivá.
A hosszú múltnak azonban lejtmenet is része volt, melyről az óváros patinás kopottsága tanúskodik. Ám ez teszi Genovát igazán autentikussá.
A genovaiak másik büszkesége a gasztronómia. Focaccia, pesto, farinata – ezeket mind a genovai konyha adta a világnak.
„A város köldöke”
„L’ombelico di Genova”, azaz a város köldöke – mondják a genovaiak a Mercato Orientale (MOG) vásárcsarnokról. Neve tehát nem az orientális jellegre utal, egyszerűen csak a város keleti részén van. A gasztro-Mekka standjai ligur terményeket, termékeket, a food-court pedig helyi fogásokat kínál.
A MOG a via XX Settembre, a város elegáns bevásárlóbulvárjáról nyílik. Korzózni itt az olasz divat mellett az architektúra szerelmeseinek is érdemes. Neoreneszánsz és jugendstiel homlokzatokat, a paloták árkádjai alatt, lefelé pillantva mozaikpadlókat, felfelé tekintve freskókat csodálhatunk.
A kávéban és a fagylaltban nem csalatkozhatunk
A MOG körüli városrész, a forgalomcsillapított Galata neve valóban orientális kapcsolatot takar: az isztambuli negyedet genovai kereskedők alapították és kolóniájuk volt. A Galata jó hangulatáról a fergeteges gasztronómiai kínálatot élvező genovaiak gondoskodnak, reggeltől estig. A negyed középpontja az oktogon formájú Piazza Colombo. Mind a nyolc oldaláról válaszhatunk kávézót, cukrászdát. Az ízélmény miatt nem kell aggódnunk. Genovában „létszükségleti cikk” a kávé, jónak és olcsónak kell lennie. 1,10 euróért hamisítatlan espressót, 1,60-ért pedig kiváló cappuccinót kapunk, bármelyik bárban.
A város egy kávéfagylalt specialitással is büszkélkedik. Az óvárosi, generációk óta családi vállalkozás, a Cremeria Buonafede pultja mögött gyakran maga a rangidős fagyikészítő mestere áll. Az ő kreációja a kávés „semifreddo”, a „panera”. Ez nálunk alig ismert fagylaltfajta; ízesített, hűtött tejszínhabot jelent. Egy genovai polgár espressóba kéri, és az italt lassan kortyolgatja. Ahogy az édes fagyi lassan puhul-olvad a keserű és erős kávéban – az mennyei!
Magyar ízlelőbimbók szokatlan különlegességei
Olaszország a fagylalt hazája. Itt alkották meg, majd terjedt el a XIX. században, ma ismert formájában. Genovában rosszat szinte lehetetlen kapni. Tucatnyi fagylaltozójában feledhetetlen ízélményben lehet részünk!
Egyik közülük a Gelateria Pisacane, a MOG-tól negyedórányira, a belvárostól távolodva. A turisták közül csak a jól informáltak keresik fel, a genovaiak viszont jól ismerik, és nem kevesen törzsvendégek. A magyar ízlelőbimbóknak szokatlan különlegesség a „pistacchio crudo”, a tömény pisztácia, cukor és tej nélkül. Bombasztikus ízélmény!
Az 1099 és 1797 között regnált Genovai Tengeri Köztársaságot választott testület irányította. A dózse funkciója szimbolikus volt. Palotája, a Palazzo Ducale annál fényűzőbb. Sétálóutca köti össze a város legfontosabb katedrálisával, a San Lorenzóval. A közelében három fagylaltozó is csábít. A sétálóutcában a Gelateria Cappriccio. A „granita”, a tejmentes gyümölcsfagyi a specialitása. Aki különlegességre vágyik, az a bazsalikom ízűt kóstolja!
A szomszédos, önmagáért is kitérőre érdemes óvárosi tér, a Piazza delle Erbe a névadója az ott található Le Cremeria delle Erbe fagylaltozónak. A városban itt a legnagyobb a választék semifreddóból; a sacher ízű olyan, akár a világhírű bécsi kávézó tortája.
A térről nyíló sikátorok egyikének elején a Viganotti kreációit élvezhetjük, melyek 2024-ben kiérdemelték a legrangosabb olasz gasztronómiai díjat fagylalt kategóriában. Ha különlegességre vágyunk, válasszuk a gyömbéres keserű csokit!
Genova zöld aranya
A Galata hatalmas étteremválasztékából kiemelkedik az Il Genovese. Hamisítatlan trattoria a ligur konyha legjavával. A séf, Roberto Panizza a kétévente megrendezett pesto-világbajnokság zsűrijének állandó tagja. „A pesto egyszerű étel, ezért döntő az alapanyagminőség” – vallja. A fokhagymát a Ligur-hegyvidék erről híres falujában, Vessalicóban veszi, mert „erős, mégis elegáns aromájú”. A mediterrán mandulafenyő magjait (pinoli) egy toszkán ültetvényről szerzi be, a durvaszemű tengeri sót a szicíliai Trapaniból. A legfontosabb hozzávaló a bazsalikom Prabanból, a nyugat-genovai városrészből érkezik. Onnan, ahol azt az 1830-as években Európában meghonosították. Az aprítóba még parmezán és fiore sardo, egy szardíniai hegyi keménysajt kerül, ami erőteljesebbé teszi a pesto ízét. Az alapagyagok egyneművé válásáról ligur olívaolaj gondolkodik. A pestót gnocchival (krumplinudli), vagy trofie tésztával (rövid, vékony, csavart) a Ligur-tenger partján fekvő Sori specialitásával párosítja.
A pesto szósz különben ideális szuvenír, hogy otthon is felidézhessük Genova ízeit. A legjobbat a Rossi család 1947 óta működő manufaktúrájában kapjuk. A pinolitól és a keménysajtoktól sűrű, intenzív ízű, a bazsalikom mégis kellemes aromájúvá teszi. Aki egyszer megkóstolta, többé sosem vesz pestót a szupermarketben…
A friss pékáru illata
Olaszországot nem érték el a fagyasztott kenyérféléket felmelegítő pékség-láncok. Genovában nincs olyan környék, ahol néhány percnyi séta után ne csapná meg az orrunkat a friss pékáru, gyakran a focaccia, a farinata vagy a pizzetta illata.
A focaccia kenyérlángos, olívaolajos tésztával. Önmagában is ízletes, laktató, s csak ritkán és kevés feltét kerül rá: olíva vagy hagyma. A farinata csicseriborsó-lepény. Bár vékony és feltét nélküli, az olajos tésztának és a csicserinek köszönhetően nagyon laktató. A pékségekben szőnyegnyi tepsiken, nagyon vékony pizzák közül is válaszhatunk, a gorgonzolától (tipikusan dióval) a paradicsomon át a pármaisonka-feltétig. Kérésünknek megfelelő méretű négyszögletes szeletet vágnak le belőlük, ezért a kicsinyítőképzős név, a pizzetta. Az ára a súlyához igazodik, ahogy Olaszországban minden pékárué.
Fine dining, egyszerű fogásokból
Az éttermekkel, bárokkal teli régi kikötőben, a Porto Anticotban egy Eataly is működik. A világszerte jelenlévő olasz gasztro bevásárló- és élményközpont tetőteraszán a neves Il Marin Ristorante vár minket. Séfje az olasz gasztronómia nemzetközileg jegyzett mestere, a zero-waste, a hulladékmentes fogásairól és a klasszikusok újragondolásáról híres Marco Visciola.
„Az olasz konyha egyszerű, a klasszikusok nagy részét bárki meg tudja főzni. Ilyen ételeket kihívás fine dininggá tenni… Nagyapámtól lestem el a főzést. Séfként is a ligur konyha minden családban jól ismert klasszikusait készítem” – mondja Visciola.
Ebből a legjobban a Capponmagro 2.0 degusztációs menüvel kaphatunk ízelítőt. Hagyományos ligur konyha, modern változatban. Sok hallal, tenger gyümölcseivel. No és persze pestóval, amit Visciola tortellibe, a tortellinihez hasonló, de annál nagyobb négyszögletes tésztatáskába tölti.
Mindenkinek szép napokat kívánunk Genovában, ízletes gasztro-kirándulásokkal!
(A fotókat a szerző, Petrus Szabolcs készítette.)
