Az ESG-szabályozások, a taxonómia, a compliance egyre gyakrabban jelennek meg pályázatokban és befektetői elvárásokban – de vajon érti és követni tudja-e mindezt egy kezdő cég? Erről kérdeztük dr. Spiczmüller Bence startup-jogászt.
A zöldgazdaságra való átállás nemcsak technológiai, hanem komoly jogi kihívások elé is állítja a vállalkozásokat – különösen azokat a startupokat, amelyek innovatív ötletekkel, de kevés erőforrással vágnak neki a piacnak.
Dr. Spiczmüller Bence startup-jogász, nemzetközi tanácsadó, emellett a Magyar Hidrogéntechnológiai Szövetség állandó jogi szakértője is. Két évet töltött Londonban külgazdasági attaséként, ahol testközelből ismerte meg a zöld innovációk európai központját. A Kockázatitőke.com számára adott interjújában szó esik az EU ambícióiról, a startupokra szabott megfelelési útvonalak hiányáról, és arról is, milyen három dologra kell ma figyelnie egy zöld technológiával induló magyar startupnak.
Az EU zöld átállási célkitűzései és a Clean Industrial Deal ambiciózus irányokat jelölnek ki. Ezek mennyire érthetők és alkalmazhatók a startupok számára jogi szempontból?
A zöld átállás az elmúlt tíz évben került előtérbe, különösen az energiabiztonság kérdésének hangsúlyosabbá válása óta. Ez részben geopolitikai tényezőkből – például az orosz–ukrán háborúból – fakad, részben abból, hogy a hagyományos iparágak hosszú távú fenntarthatósága egyre kérdésesebb.
Ami a startupokat illeti: a jelenlegi zöld célkitűzések alapvetően makroszinten, nagyvállalatokra szabva készültek. A szabályozási rendszerek – például az EU taxonómiarendelete vagy a Fit for 55 csomag – nem veszik figyelembe, hogy a startupok méretgazdaságosság híján egészen más kihívásokkal küzdenek. A zöld átállás jelenleg inkább egy elitprojekt: a nagyvállalatok, az EU és az amerikai szövetségi kormány kezelik központilag. Ez a realitás még nem csapódik le közvetlenül a startup-világban.
A Clean Industrial Deal is ezt a logikát követi. Az Európai Bizottság felismerte, hogy a korábbi ösztönzők nem elegendők – egyszerűen nem éri meg zöldebbé válni, mert anyagilag nem fenntartható. Ennek kiküszöbölésére hirdették meg a dekarbonizációs bank létrehozását, és kibővítették például az európai hidrogénbank programját is. Ezek ígéretes kezdeményezések, de még mindig a makroszintre koncentrálnak.
Dr. Spiczmüller Bence startup-jogász
Egyre több zöld technológiával foglalkozó startup indul. Készen áll-e a magyar és az uniós szabályozási környezet ezekre a gyorsan változó innovációkra?
Magyarország szabályozási rendszere reaktív, nem kezdeményező. Az EU minimum követelményeit igyekszik teljesíteni, de nem tesz hozzá többlet elvárásokat – ezt hívják „gold plating”-nek, és a zöld szektorban nem igazán jellemző.
A hazai szabályozás sokszor fragmentált: például nincs egységes „hidrogéntörvény”, hanem több különálló jogszabályban, például a villamosenergia- vagy gáztörvényben jelennek meg a releváns rendelkezések. Ez megnehezíti az eligazodást, és nem csak a startupoknak – még jogászként is kihívás.
A fő probléma az, hogy ezek a szabályok ipari léptékűek. Azt feltételezik, hogy a vállalat már rendelkezik erőforrásokkal, compliance csapattal és bejáratott működéssel. A startupokra ez nem igaz, és így könnyen „kimaradnak a rendszerből”.
Milyen típushibákba futnak bele a startupok, amikor fenntarthatósági szempontokat próbálnak beépíteni?
Több visszatérő hibát látok:
Hiányzik az ESG-stratégia: sok startup nem is tudja, hogy már a korai fázisban is fontos lenne ilyen stratégiát kialakítani.
Adatgyűjtés hiánya: gyakran állítanak olyasmit, hogy „karbonsemlegesek”, miközben nincs mögötte auditálható adat.
Szerződéses védelem gyengesége: a technológiák szellemi tulajdonjogi (IP) védelme hiányos vagy rendezetlen. Ez különösen veszélyes nemzetközi kooperációk esetén.
Fogalmi félreértések: sok startup nem az EU-s definíciók szerint használja a „megújuló”, vagy „zöld” kifejezéseket, hanem technikai vagy tudományos alapon – ez viszont kizárja őket az EU-s támogatásokból.
Mennyire átlátható napjainkban egy induló vállalkozás számára, hogy milyen ESG-jogi elvárásoknak kell megfelelnie – akár befektetői, akár pályázati oldalról?
A legtöbb startup nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel a korai szakaszban. Az ESG-megfelelés csak akkor kerül napirendre, amikor megjelenik az első befektető – akkor viszont hirtelen nagyon sürgőssé válik.
Ilyenkor kiderül, hogy nincs rendben az irattár, hiányoznak a dokumentált vállalati folyamatok, és gyakorlatilag nem lehet auditálni a céget. A startup ekkor kényszerül arra, hogy pár hét alatt pótolja azt, amit két év alatt kellett volna megcsinálnia – általában jóval drágábban.
Nem valószínű, hogy ezen a logikán változtatni lehet. A legtöbb alapító nem jogászként kezdi, hanem egy ötlettel és lendülettel – teljesen természetes, hogy nem rögtön a megfelelésen gondolkodik. A hangsúly azon van, hogy amikor elérkezik az első nagy validációs pont – például egy befektetés –, akkor már ne legyen meglepetés az ESG és jogi megfelelés kérdése.
Szükség lenne kifejezetten startupokra szabott „zöld compliance” útmutatóra vagy támogatásra? Létezik most ilyen, akár uniós, akár hazai szinten?
Egyértelműen szükség lenne rá, de ilyen jelenleg nem létezik. Az információk és a támogatás sokszor közvetett módon érkeznek, például inkubátorokon, akcelerátorokon, vagy nonprofit szervezeteken keresztül. Ezek között vannak nagyon jók is.
A probléma az, hogy nincs egységes, startup-barát zöld compliance útmutató. Amit most látunk, az a tudás széttagolt jelenléte – különböző szereplőktől, programokon át. A startup-vezetőknek maguknak kell utánajárniuk, és sokszor nem is tudják, hogy mit keressenek.
Az EIT például nyújt de minimis keretből szakmai támogatást, de az ilyen tudás összegyűjtése és rendszerezése még várat magára. Egy jól felépített, könnyen elérhető iránytű sokat segítene a startupoknak. Nemcsak a megfelelésben, hanem a versenyképességük növelésében is.
Miként változott meg a startupok és a jogászok kapcsolata a zöld átállás követelményeinek fényében?
Alapvetően nem változott – a jog még mindig nem az első számú prioritás a legtöbb startupnál. És ezt meg tudom érteni: ha valaki az első évben alig termel bevételt, nem az lesz az első gondolata, hogy milliókat költsön jogi tanácsadásra. Ráadásul a compliance önmagában nem termel profitot.
Az viszont pozitívum, hogy ma már kevésbé kérdőjelezik meg a jogi tanácsadás szükségességét. Még ha nem is alkalmaznak állandó ügyvédet, tudják, hogy egy szindikátusi szerződés vagy egy alapvető munkajogi háttér nélkül nem lehet komolyan venni őket, különösen uniós pályázatok vagy befektetések esetén.
A probléma inkább az, hogy nincs elég hozzáférhető tudás, és amit megszereznek – például egy tanfolyamon –, azt nem mindig tudják beépíteni a vállalkozás működésébe. A tudástranszfer nem történik meg. Egy ember tud valamit, de azt nem tudja továbbadni a csapatnak – emiatt nem válik beépített tudássá a cég életében.
A 2030-as célok elérése miatt sok startup próbál „zöldként” pozícionálni. Szükség lenne egy egységes jogi definícióra vagy védjegyre a greenwash elkerülésére?
Igen, határozottan lenne értelme egy startup-specifikus zöld tanúsítvány bevezetésének. Ez egyfajta gondolati mankót adna. Világos irányt mutatna a cégeknek, hogy mit jelent valójában „zöldként” működni.
Ez a tanúsítvány nemcsak a startupoknak segítene, hanem a partnereknek, fogyasztóknak, befektetőknek is: látnák, hogy az adott vállalkozás megfelel bizonyos fenntarthatósági szempontoknak, anélkül, hogy egyesével utána kellene nézniük.
Ma az ESG-keretrendszer elérhető, de az inkább a nagyvállalatokra van szabva. A startupok számára elérhető, gyakorlatias és hiteles tanúsítási rendszer nem létezik – pedig sok félreértést, túlzást és zöldre festést el lehetne kerülni vele.
Ha ma egy zöldipari technológiával induló magyar startup jogi tanácsot kérne tőled, mi lenne az első három dolog, amire biztosan felhívnád a figyelmét?
1. EU-s besorolás és taxonómia ismerete: A technológia pontos besorolása kulcsfontosságú. Már az első partneri tárgyalásokon is tisztában kell lenni azzal, hogy az adott megoldás melyik környezeti célt szolgálja – és ezt az EU hivatalos „nyelvén” is el kell tudni mondani.
2. IP- és know-how-védelem: A szellemi tulajdon jogi tisztázása minden zöld technológia üzleti alapja. Legyen szó szoftverről, találmányról vagy know-how-ról – dokumentálva kell lennie, és a tulajdonviszonyoknak egyértelműnek kell lenniük. Ez különösen fontos, ha a termék nemzetközi együttműködés keretében születik.
3. Minimum jogi tudatosság kialakítása: Ha egy startup még nem engedheti meg magának a teljes jogi háttér kiépítését, legalább legyenek sablonjaik, alapelveik. Tudják, hogy hol vannak a hiányosságok, és legyen tervük azok pótlására – így nem éri őket meglepetés, ha egy befektető vagy partner számonkéri rajtuk.
(Nyitófotó: Pixabay; portrékép: dr. Spiczmüller Bence LinkedIn-oldala)
